playliszt

Vannak koncertek, melyeken a darabválasztás és a megszólaltatás nívója egymást szerencsésen kiegészítve a gondtalanság illúziójába ringatják a hallgatót. Ezt élhettük át július 23-án is Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok jóvoltából. Csak a Lenkék hiányoztak…

Előfordul, hogy egy koncertnek már a műsor-összeállítása is egyfajta interpretációt sugall. Így volt ez az Óbudai Danubia Zenekar legutóbbi zeneakadémiai fellépésén, a "Hősök vagyunk" sorozat zárókoncertjén is, ahol a mottó a Reményt sejtette - a sokkal kézenfekvőbb Gyász helyett.

Évfordulókra és emléknapokra szakosodott koncertéletünkben meglepően hatott, hogy nem október 31-én, a reformáció napján került sor arra a hangversenyre, melynek tematikája teljes egészében a reformáció köré épült. Normál hétköznapon részesültünk ünnepi élményben a Magyar Rádió Zenei Együtteseinek jóvoltából.

Egy kortárs bemutatóval és egy teljes Schönberg-félidővel szemben mindössze negyedórányi Csajkovszkij? Megszoktuk, hogy az Óbudai Danubia Zenekar - közkeletű szóval élve - bevállalós, ám február 9-i műsor-összeállításuk a Zeneakadémián nem annyira bátornak, inkább vakmerőnek tűnt.

"Te jó ég, kövek vannak ebben?" - tettem fel a kétségbeesett kérdést, amikor Tornyai Péter kérésére megemeltem a mellettem lévő nejlonzacskót. Adja magát a poén: valóban kövek voltak benne. A MetronómTető csütörtöki koncertjének végére azonban már semmin sem lepődtünk meg.