playliszt

Aki az évad első két operabemutatójából választani szeretne, annak jó szívvel csak az Erkel színházi ajánlható: Dohnányi A tenor című vígoperája (1929) Almási-Tóth András rendezésében sokak számára fölfedezést jelenthet, míg az operaházi verista est - Mascagni Parasztbecsületje (1890) és Leoncavallo Bajazzókja (1892) - a svájci Georges Delnon színre állításában általános csalódást kelt.

Sorolni lehetne azon jelentős külföldi operarendezőket, akiknek egy-egy munkája égetően hiányzik a Magyar Állami Operaház repertoárjából. Georges Delnon nem tartozik közéjük. Parasztbecsület/Bajazzók-színre állítása sikeresen indulhatna "A legötlettelenebb operarendezés" európai uniós díjáért - már amennyiben léteznék ilyen. Mint ahogyan Madeleine Schleich színpadképei is méltán kiérdemelnék "A legrondább díszletért" járó kitüntetést. A Pinchas Steinberg által - életteli tempókkal, ám meglehetősen hangosan - vezényelt Mascagni/Leoncavallo-estnek inkább volna helye az Erkel Színházban, megvalósíthatván ott a "népopera" senki által közelebbről nem meghatározott eszményét.

A Parasztbecsület legnagyobb erőssége a vendégként föllépő bolgár tenor: Kamen Chanev (Turiddu). Partnerei: Heiter Melinda (Lola) és Lukács Gyöngyi (Santuzza)