Bensőséges kortárs jazz
2015 05 14. 06:00 - playliszt
Remélem, nem untatom Önöket a különböző nemzetek művészeinek bemutatásával. Ígérem, lesz olyan hét, amikor magyar jazzkoncertet ajánlok, de valahogy úgy tűnik, hogy a honi szcéna már a fesztiválszezonra készülődik. Egy héttel a Jazztavasz után jogos a visszahúzódás, ugyanis három nagyon erős koncerten van túl mind a szakma, mind a közönség (Lisa Sinome Quartet feat. Harcsa Veronika, Natalie Williams, New York Voices - Modern Art Orchestra). Levezetésképp azonban tökéletes Laia Genc triója, amely a nyári forróság előtt még egy kis tavaszi napsugarat hoz a hallgatóságnak.
Laia Genc német zongorista, a Kölni Zeneművészeti Főiskolán végzett, majd hazájában rengeteg zenei projektben vállalt szerepet. Több duóban játszott, tagja volt a Youth Jazz Orchestra NRW-nek, fellépet a United Woman's Orchestrával. Saját zenekarát megalakítva olyan hangzás és gondolkodásmód véráramába kapcsolódott be, amely az európai jazzkolónia alapvető nyelvezetének is nevezhető. Tette mindezt úgy, hogy saját kompozícióival szépen szinesíti és gazdagítja ezt a dialektust. Zenéje jogosan nevezhető abszolút értelemben vett szépnek, kellemes harmónia- és hangulatváltások fekszenek fel megnyugtatóan pulzáló ritmusokra. Ugyanakkor közel sem „túl nőies”, hangszerkezelése és játékstílusa kifejezetten jazzes.
Markus Braun nagybőgőn kiválóan támasztja alá Laia pasztelles játékát, ők ketten szinte egybeolvadva játszanak, sokszor a két hangszert nehéz külön hallgatni. Braun igen sokszor játszik vonóval (én személy szerint nagyon üdvözlöm ezt a hullámot a jazzben), teszi mindezt tisztán, érthetően és artikuláltan. Etienne Nillesen perkusszív és precíz dobolásával pedig hatásosan ellensúlyozza ezeket az álombéli színeket. Számos ütős effektet használ (csörgők, kis cintányérok), díszítve a zenét, ám mindezt nagyon megengedően, alázattal és levegősen.
Kortárs improvizáció, bensőséges gondolatok, álomszerű atmoszféra május 15-én este 9-kor a Budapest Music Centerben.
Vikukel Dániel
