playliszt

Gourmet vacsora lesz - gondoltam magamban, amikor a főszerkesztők által januárra elénk tett listából a naptáram és az érdeklődésem szorzataként kiválasztottam Baráti Kristóf szólóestjét, amelyen Johann Sebastian Bach Szólóhegedű-szonátáit és partitáit (az összeset, BWV 1001-1006, bár nem ebben a sorrendben) játszotta a hegedűművész. Persze ez a "gourmet" jelző igen keveset mond egy ilyen vállalkozásról, amely előadónak és közönségnek is igazi próbatétel, afféle zeneakadémiai Mount Everest, biztosítókötél, serpa és alaptábor nélkül.

Az ördög ügyvédjének interjúját követően azt is bemutatjuk, hogyan vélekedett a Guardian kritikusa Schiff András Goldberg-interpretációjáról. Andrew Clements kritikája következik.

Az evangélikus temetési szertartások szerves részét képező Bach-motettákat gyűjtötte csokorba a Capella Cracoviensis legújabb lemezén. A Jan Tomasz Adamus vezette régizenei együttes, mely zenekart és énekkart egyesít, friss felvételein az utóbbival képviselteti magát: előző CD-jükön Charpentier és Lully Te Deumait énekelték a francia Le Poème Harmonique zenekar társaságában, Vincent Dumestre vezényletével - ezúttal pedig kizárólag continuo-kíséretes darabokat válogattak a nagy német mester életművének egy kevésbé ismert szeletéből.

Gyakran halljuk, hogy ha az ember zenélésre adja a fejét, nem lehet elég korán kezdeni. Steven Isserlis például rendkívül fiatalon született, vannak olyan sztárhegedűsök, akik még mielőtt mászni kezdtek volna, hegedülni tanultak… És itt van Sir John Eliot Gardiner, akit otthon a szülői házban nem más, mint Johann Sebastian Bach szúrós tekintete küldött esténként aludni.

Két egymást követő nap, két teljesen különböző János-passió… Vagy nem is annyira különböző? Mondjuk az egyik meg van rendezve. A János-passió? Az… Duplakritika.