playliszt

Augusztus 17-én otthon hagytam a kritikust. Csak a műkedvelő énemmel mentem a Kaposfestre. Aztán a délelőtti koncertről Sosztakovics 15. szimfóniájának kamaraátiratától telve indultam vissza a szobámba. Micsoda élmény, jó volna leírni! De mondom, a kritikus szabadnapos. Este azonban Olli Mustonen zongorázott. Torkon ragadtam hát a kritikust: - Ezt nem tarthatod magadban! Ha nem, hát nem.

A Kaposfest egyre csak növekszik. Akár egyetlen koncerten belül is. Érdekesen alakult például a színpadra lépő művészek száma a kedd délelőtti hangverseny egymást követő produkcióiban.

Kaposvár, 21 fok, eső - a Franck még mindig tart! Tartson is sokáig! Dübörög a vadromantika, brekeg bennünk a gumicukor béka. Ilyen ez a hétfő este.

Vasárnap este. Baráth Emőke - nagyon várom; Chopin-zongoraverseny - kedvencem; Schumann: Meseképek - kíváncsi vagyok; Beethoven-trió - ide vele! Lement. Az élménymérleg vegyes.

A vasárnap délelőtti koncert záróprodukciója egy szóban foglalja össze a Kaposfest sikerének titkát. A titok a fellépő művészek közötti kontraszt.