playliszt

Tűzugrás, virrasztás, tündérek, koboldok. – Túl vagyunk Szent Iván napján, az azt megelőző Szentivánéjen, sőt az azt megelőző, valódi nyári napfordulón is. Szentivánéji álom… Nekünk zenészeknek Mendelssohn (a videón Bobby McFerrin vezényel!), igen, de csak ő írt zenét Shakespeare művére? Egyáltalán itt találkozunk csak Ivánnal a zenetörténetben? Dehogy!

Ha Shakespeare-feldolgozásokat keresünk, érdemes az angol zeneszerzők körében szétnéznünk. Már a 19. század végén, tehát Mendelssohn műve után nem sokkal, bizonyos George Alexander Macfarren (1813–1887) megzenésítette Shakespeare szövegét. A vegyeskarra írt műből nem találtunk felvételt, ezért álljon itt egy, a szerző kórus-technikáját reprezentáló rövid alkotás.

A 20. század elején, 1914-ben született Cecil Sharp (1859–1924) énekszólókra, kórusra és zenekarra írt Szentivánéji álma. Sharp az angol folklór kutatásának atyja, így nem véletlen, hogy műveiben is sokszor nyúlt hazája népzenéjéhez. A 21. században sem szenvedünk hiányt Szentivánéji álom-feldolgozásokban. Bart Dunn 2005-ben írt vonósnégyest A Midsummer Night’s Dream címmel.

Szent Ivánon túl még két Ivánról érdemes beszélnünk. Egyikük Bolond Iván, az orosz folklór tréfás, egyszerű gondolkodású, de módfelett szerethető figurája. A történet szerint Iván a legkisebb gyermek családjában. Fivérei könnyen elcsábulnak a pénz és a katonai hatalom láttán, de Iván ellenáll az efféle csábításnak, és kalandjai után olyan ország királya lesz, ahol nincs pénz és nincs katonaság. A címben szereplő „bolond” kezdetben csak Iván naiv, önzetlen jellemét fejezte ki, később rakódott rá az egyszerűség pejoratív értelme. A mesét Lev Tolsztoj is megírta Mese bolond Ivanról, meg két bátyjáról: Vitéz Szemjonról és Potrohos Taraszról, meg a kuka húgukról, Malanyáról, az öreg ördögtől, meg a három ördögfiókáról címmel. Nem csoda, hogy a népi témát a zene oroszosságáért küzdő orosz ötök egyik tagja, Cezar Kjui dolgozta fel. Kjui élete utolsó szakaszában, 1913-ban komponálta a Bolond Iván című, egyfelvonásos, három képből álló, énekhangra és zongorakíséretre írt művet. A szövegkönyvet Nadezhda Nikolayevna Dolomanova készítette.

Kevésbé barátságos, bolondos és szerethető – már csak ragadványneve miatt is – IV. Iván orosz cár, vagyis Rettegett Iván karaktere. Iván 1547 és 1584 között volt orosz cár, és az uralkodása alatt, hatalmának megszilárdítása érdekében gyakorolt terrorisztikus fellépései miatt érdemelte ki a „groznij”, magyarul „rettegett”, „rettentő” vagy „rettenetes” jelzőt. A cárról készült számos történet közül a zenetörténet számára a legfontosabb adaptációt Lev Alekszandrovics Mej színdarabja jelenti. A történet röviden: Iván lerohanja Novgorod városát, majd Pszkov felé veszi az irányt. Pszkov hercege, Tokamov megpróbálja lányát, Olgát belekényszeríteni egy kényszerházasságba, pedig ő Tucsát szereti. Iván felismeri saját lányát Olgában, és úgy dönt, megmenti őt a kényszer házasságtól. A féltékeny Tucsa ráront Iván sátrára, de a tülekedésben lövedék éri Olgát. A történtekre a korábban megenyhült Iván visszavonja a város függetlenségét.

A történetet Anton Rubinstein már 1869-ben feldolgozta. Rubinstein a Rettegett Iván komponálásának idején ismerkedett meg Liszttel, akitől számos zenei formát átvett. Hatással voltak rá Liszt szimfonikus költeményei is, ezért az Iván-történetet mint zenei képek zenésítette meg. A szimfonikus programzenében egy sötét, korálszerű dallam és egy fúgaszerű téma fejlődésén keresztül, valamint egy pengetésekkel kísért, fagott játszotta viharos szakasz és egy gyönyörű, oroszos ízű téma viaskodásán át követhetjük végig a cselekményt. Az ünnepi zenévé fokozódó folyamatot (Olga felismerése) a mély regiszterben megszólaló korál-visszatérés (Olga halála) váltja fel, majd a viharos téma törli el könyörtelenül a föld színéről. Az orosz ötök a német hatások miatt sokáig kritizálták Rubinstein művészetét, az Iván azonban népi motívumaival már megfelelt az ötök elvárásainak. A darab népszerűségét mutatja, hogy Csajkovszkij még ugyanabban az évben átdolgozta két zongorára.

1868-ban kezdte, és 1872-re fejezte be Rimszkij-Korszakov A pszkovi lány című operáját. A többször átdolgozott művet (két felvonásosra tervezte, de 1895-ben megtoldotta egy harmadikkal, majd 1901-ben egy prológussal és néhány új áriával) a szerző Gyagilev javaslatára, a téma egyértelmű megjelölése miatt később átcímezte Rettegett Ivánra. Az operát 1873-ban mutatták be, de sikere ellenére csak néhány előadást ért meg. Az interneten található számos felvétel közül hallgassunk bele a nyitányba…

…és nézzünk bele egy jelenetbe:

A román zeneszerző, író és operarendező Raoul Gunsbourgnak (1860–1955) is létezik Ivan le terrible című műve. Az élete legnagyobb részét a monte-carlói opera rendezőjeként töltő Gunsbourg 1910-ben komponálta három felvonásos operáját, melyet Brüsszelben mutattak be. Az opera szövegét Tolsztoj nyomán maga a szerző írta.

Mai utolsó – és talán legérdekesebb – „versenyzőnk” Prokofjev, aki Szergej Mihajlovics Eisenstein Rettegett Iván című filmjéhez komponált zenét. Ez Prokofjev második közös munkája a rendezővel – az első a Jégmezők lovagja című film volt. Az Iván 1942 és 1945 között készült filmzenéje egy tervezett filmtrilógia elkészült két részének teljes zenei anyaga. (A kotta nem jelent meg Prokofjev életében.) Az első film a cár uralkodásának első, 1547 és 1565 közötti szakaszát mutatja be: koronázás, bojárok elleni fellépés, esküvő, Iván betegsége, első feleségének halála.

A második rész egy kisebb, mindössze 1565-től 1569-ig terjedő időszakot dolgoz fel. Prokofjev zenéje szolgált Mikhail Chulaki és a koreográfus Yuriy Grigorovich azonos című balettjének alapjául is. És igen, az egész film megtalálható az interneten!

Mona Dániel