playliszt

És most nem a Zeneakadémia ősszel induló kamarazene fesztiváljának alcímére gondolok, hanem arra, hogy a Concerto Budapest múlt hétvégi hangversenyén (pontosabban hangversenyein) két szerző egy-egy műve csendült fel: az első félidőben egy első - bár a megjelenés dátuma miatt másodiknak nevezett -, a másodikban vagy, ha úgy tetszik, utolsóban pedig egy utolsó. A két szerző Chopin és Beethoven…

Általában ízlésem ellen való, ha valaki koncertkritikában az előadóművész megjelenéséről ír. Miért nem azzal foglalkozik, hogy játszott az illető, mit nyújtott, milyen élményt adott?

Khatia Buniatishvili esete azonban más. Az ő megjelenéséről beszélni kell, mégpedig tágabb értelemben is. És nemcsak azért, mert korra, nemre, vallásra, de még pártállásra való tekintet nélkül is minden ép szemű emberre vonzó hatást gyakorol, hanem azért is, mert ez a jelenség nagyon sokat mond a mai előadóművészetről mindenestül.