playliszt

Volt-e útvonalengedélye a grúz zeneszerzőnek? Mennyire muzikális a 3-as metró? Utolérik-e a zongoraverseny szólistáját? Életbevágó kérdések.

Az Andersen-mese nyomán írt darab műfaját a zeneszerző kisoperaként határozta meg. A művet színpadra állító Zsótér Sándor a miskolci premier előtt adott egyik interjújában úgy emlékezett, hogy a témát körülbelül tíz éve "én ajánlottam", bár a zeneszerző "nem így emlékszik. Lehet, hogy a librettót író Beney Zsuzsa kiválasztásához is van közöm, de lehet, hogy őt Molnár Gál Péter javasolta". Mennyi rejtély!

A lengyel Lutosławski Vonósnégyes maroknyi közönség előtt adott felejthetetlen hangversenyt. A műsoron négy mű reprezentálta a modern lengyel zenét.

Van egy nagyszerű sorozat a FUGA-ban - helyesebben a sok nagyszerű sorozat közül az egyik -, mely igen találó név alatt fut: Provokált tradíciók. Jellemzően komponált reflexiókkal, azaz olyan új művekkel találkozhatunk e sorozat koncertjein, melyek direkt módon reflektálnak egy-egy múltbéli szerzőre (legyen az Bach vagy Mahler) vagy egy-egy műre. A felhangzó új darabok dialógust provokálnak a régiekkel, aztán azok vagy válaszolnak, vagy nem. E sorozat emblematikus darabja lehetne Ligeti György 1982-ben komponált Kürttriója, mely Brahms hasonló összeállítású (kürt, hegedű, zongora) kamaradarabján túl meglehetősen nyíltan incselkedik a beethoveni vagy a bartóki hagyománnyal is.

A Zeneakadémia legfelső emelete, a Kupola egykoron - boldogult akadémista koromban - nagy dolgok szem- és fültanúja volt. Ha az esti órákban már nem tanteremként vagy énekkari próbateremként funkcionált, a kísérletező kedvű akadémisták előszeretettel itt prezentálták aktuális mániájukat, a zongorista például olyan darabokat hozott ide, amit a főtárgy vizsgára "nem mert volna"; a zeneszerző pedig itt végre akcióművésszé válhatott. Úgy emlékszem, hogy a Kupola abban az időben nem is volt hivatalos koncerthelyszín. Az elmúlt hét szombatján némi izgalommal kapaszkodtam fel az ötödik (?) emeletre. Amióta ugyanis megnyílt a felújított Akadémia, ilyen magasra még nem merészkedtem. A kupolatérre rá se lehetett ismerni, ami - óh, nosztalgia - azért egy kicsit fájt.