playliszt

Nemcsak az idő száll el felettünk, hanem olykor a hang is. A koncerten közel ülni menő, csak éppen igazságtalan, hiszen fele annyi hangszert sem hallok (még csak nem is látom őket!), mint a hátul ülők, a néhány közeli szólamot viszont az utolsó nyikkanásig meg tudom figyelni. A Pannon Filharmonikusok április 18-i hangversenyéről is ekképp jegyeztem fel néhány részletet.

Ritkán eszmélek rá, de a kakasülőről csak az "összhang"-ot és a "ritmus"-t látom a Zeneakadémia Nagytermének plafonján. Van egyáltalán valaki, aki onnan a második emeletről rálát a "dallam"-ra? A színpadot amúgy szerencsére látom, Jevgenyij Koroljov játszik, április 9-et írunk.

Kitűnő vétel volt, hogy Adès-adás mellett döntött a Concerto Budapest a Concerto Open című sorozatuk legutóbbi hangversenyén. Ritkán hallani ekkora ovációt kortárs zenemű után. Igaz, a taps egy félháznyi közönségtől jött, és az első félidő két orosz darabjának is szólt.

Új az Aida! Mohácsi János újrarendezte az operairodalom legnagyobb klasszikusát. Hatalmas siker koronázta a sziklák közé élve eltemetett szerelmes pár történetének előadását, mert a rendező minimális mennyiségű önkényes eszközzel, jólesően hagyományos módon vitte színre az ABC-operák A-ját.

Ez még viccnek is rossz, de ha átvitt értelmű bombára gondolunk, abból több is robbant március 24-én a MÁV Szimfonikus Zenekar és Várjon Dénes közös koncertjén, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Hogy milyen bombák?