playliszt

Büszke lehet Magyarország Komlósi Ildikóra, aki drámai hangjával és emlékezetes szerepformálásával meghatározó képviselőjévé vált A kékszakállú herceg vára külföldi sikerének. A mezzoszoprán énekesnőt a Kékszakállú Juditjának legavatottabb megtestesítőjeként tartják számon a világban, eddig 161 előadáson énekelte el a szerepet, többek között egymás után három estén a milánói Scala évadnyitó hangversenyén. Csak a Veronai Aréna színpadán több mint 40 előadás alkalmával bújt Carmen, Amneris és Azucena szerepébe Franco Zeffirelli rendezésében. Sokak örömére Komlósi Ildikó a magyar közönségnek is sok időt szentel, és hazahozza azt a kimagasló színvonalat, amelyet egyébként a Metropolitan Operában hallani. Miután a világban számos szakmai elismeréssel díjazták már, munkáját itthon a legmagasabb állami kitüntetéssel ismerték el.

Emmanuel Chabrier, a kiváló francia wagneriánus zeneszerző művei közül elsőre talán az España című zenekari rapszódia juthat eszünkbe. Más? Nemigen. Maurice Ravel À la manière de Chabrier című zongoradarabja mutatja, hogy egykor mennyire ismert volt a francia szerző és manírjai, napjainkban azonban a ritkán játszottak közé tartozik. Pedig csak a zenés színpad számára 11 művet alkotott, köztük egy befejezetlen, Hunyadi Jánosról szóló négyfelvonásos operát (Jean Hunyade). Ezek között negyedikként foglal helyet a L'Étoile című háromfelvonásos vígopera, melyet 1877. november 28-án játszottak először Párizsban, Offenbach színházában, a Bouffes-Parisiens-ban. A műből egyetlen teljes felvétel létezik, melyet 2016-ban újra kiadott a Warner Music az Erato márka The Home of Opera sorozatában.

2016. február 6-án először lépett fel az Operaházban az a világhírű spanyol tenorista, aki az elmúlt évtizedek egyik legnépszerűbb operaénekeseként és a Három tenor egyik tagjaként milliókhoz vitte közelebb a komolyzenét.Noha Plácido Domingo több alkalommal járt már hazánkban, az Operaház színpadán csak most hallhatta őt először a magyar közönség.

Brecht-Weill Háromgarasos operájának (1928) rendhagyó produkciójával ünnepelte - "új operaházként" való működésének - tízéves jubileumát a bécsi Theater an der Wien. A szerepeket a szokásoktól eltérően nem Thália papjai játszották, hanem valódi operaénekesek. Csak Penge Mackie-t alakította igazi (bár zeneileg is képzett) színész: a Rex felügyelő-tévésorozatból nálunk is sztárként ismert Tobias Moretti. A teljes színházi élményt nyújtó előadás brechti iróniájáért Keith Warner rendezése, az eredeti Weill-partitúra autentikus megszólaltatásáért - a Klangforum Wien élén - Johannes Kalitzke vezénylete szavatolt.

"A hangszerelés tereli rá leginkább a figyelmünket Weill zenéjének értékére; annyira okos, hogy az az érzésünk: Weillnek nincs is szüksége több vagy más hangszerre" - mondja a rendező Keith Warner, hozzátéve: "Mindig is úgy véltem, hogy Kurt Weill zenéje fantasztikusan eredeti. Nem tudom, annyira sokkoló-e is, mint például Stravinsky bármelyik műve, de legalább olyan fantasztikus. Persze, hogy Brecht minden idők egyik legnagyobb drámaírója, de ez a darabja nem kis részben annak a ténynek köszönheti a hírnevét, hogy Weill ennyire különleges zenét komponált hozzá. Minden egyes song annyira fülbemászó, mint egy jó Broadway-darabban. Azon kapjuk magunkat, hogy egész nap dúdoljuk őket, miközben mindegyik különleges, és bizonyos, hogy 1928-ban egytől-egyig letaglózta a közönséget."

Operavizsga-fesztiválra készül a Zeneakadémia: a héten az intézmény saját félévi operavizsgája mellett két külföldi egyetem előadásait látja vendégül. Az eseményről Almási-Tóth Andrást kérdeztük.