playliszt

A régi időkben a zeneszerzői diplomahangversenyek a zenei élet jelentős eseményei voltak. Megtelt a Zeneakadémia szurkolókkal és érdeklődőkkel, kivonultak a zenei szakírók is, hogy hírt adjanak a jövő ígéreteiről. Aztán változott a helyzet, a diplomahangversenyek már nem váltak automatikusan eseménnyé. Évfolyamok, generációk maradtak észrevétlenek.

Aligha sértődik meg zongorista, énekes, hegedűs, ha kijelentjük: egy akadémia erejéről, az oktatás színvonaláról, az intézményi szinergiáról a legátfogóbb képet a zeneszerzők produkciói alapján alkothatunk képet. Ilyenkor ugyanis nemcsak a frissen komponált művek vizsgáznak, hanem zenekari muzsikusok, (optimális esetben zömmel akadémisták), betanító karmesterek/karvezetők, szólisták, s maga az egész oktatási infrastruktúra, mely biztosítja a lehetőségeket és kereteket, hogy egy-egy komponista - az előírásoknak megfelelően - a legkülönbözőbb műfajokban, a kamarazenétől a vokális kompozíción át a nagyzenekari darabig adjon számot a tudásáról. Balogh Máté Gergely és Sándor László diplomahangversenye egy erős Zeneakadémiáról tudósított.

Tornyai Péter (1987) szerzői estje valóban arról szólt, hogy egy zeneszerzőnek leginkább az idővel van dolga. A Solti Teremben, a Zeneakadémia "A tehetség kötelez" című koncertsorozatában hét kamarakompozíciója hangzott el.

Playliszt

Március 30-án igazi szalonhangulat uralkodott a Zeneakadémia nagytermében. A hasonló méretű koncerttermek gyakran dolgoznak a kamarazenével járó meghitt érzet ellen, de Elena Bashkirova és zenésztársai mind színpadi jelenlétükkel, mind játékstílusukkal visszaidézték a házi muzsikálás letűnt polgári világát. Az ügyetlen meghajlások, a kint felejtett kotta, a távozó vendég útját kiváró tételkezdés olyan hangulatot kölcsönöztek az estnek, mely sokkal inkább jellemző az örömzenélésre - örömzene-hallgatásra, mint a sznob koncertéletre.

Újszerű tárlatvezetés a rekonstrukció főmérnökének vezetésével...

Playliszt