playliszt

Hajlamosak vagyunk néha azt gondolni, hogy a 19. század olyan kifinomult volt, akkoriban olyan jól nevelt volt mindenki, hogy nem is történtek igazán izgalmas balhék. Zichy Géza, a félkarú zongorista és zeneszerző Emlékeim című munkájában azonban bebizonyítja, már akkor is voltak nagy bulik a Balatonon…

Gróf Zichy Géza 14 évesen, 1863-ban vesztette el jobb karját egy vadászbaleset következtében. A mély depresszióba zuhanó fiú hallani sem akart a zongoráról, semmi nem vigasztalta. Szülei egy balatonfüredi fürdőbe küldték, hogy pihenjen és jobb kedvre derüljön. Hogy hogy sikerült az 1865-ös balatoni nyár, arról meséljen maga Zichy:

Ezzel bohó, zajos élet kezdődött, bálok, csólnakázások, szerenádok, színház stb. voltak napirenden. A Balaton egy kötéllel volt elkülönítve a nők és a férfiak számára, én női fürdőruhába öltözve, a női fürdőközönség közé vegyültem, de nemsokára felismertek s a fürdőbiztos húsz forint pénzbírságot rótt rám.

Ami pedig ez után következik, azt sokan ismerhetik: két szülő, két stílus, egy mondanivaló.

Szórakozásaim és mulatozásaim aggodalmas mérveket kezdtek ölteni, a kúra igen jól sikerült s a szülők eközben hírt vettek szerencsétlen gyermekükről, mire anyám tizenhatodik születésnapomra a következő levelet írta:

„Seregélyes, 1865. július 23.

Kedves Géza!

Ma vagy tizenhat éves! Szívem mélyéig meghatva írom le e szavakat, hiszen olyan kimondhatatlanul szeretlek! Anyai szeretetem az egyetlen, mely hozzád önzés nélkül közeledik, mert te egy része vagy énemnek s így nem a szeretet hiánya, de a szeretet túlsága utal engem arra, hogy józanon és élesen lássak s igazságosan ítéljem cselekedeteidet. Ugyanez a nagy szeretet sugallja nekem, hogy kiváló tehetségeidet megóvjam mindennemű káros befolyástól.

Megdöbbenve értesültem a te mulatozásaidról, jobban mondva: bolondságaidról, melyek – úgy látom, túlságos mérveket öltöttek. Édes Gézám! Most töltöd be tizenhatodik évedet s mondhatom, velem együtt már sok szenvedésen mentél keresztül, azért bizonyára meg szeretnélek kímélni mindennemű korholástól, sőt ezen a napon a legkevésbé óhajtanálak szomorítani, de még sem hallgathatom el, hogy az utolsó időben rakoncátlanul viselkedtél.

Gondolkozzál komolyan az elmondottak fölött, tudod, hogy az szerető anyaszívnek gondoskodásából ered, mely javadat akarja s nem akar neked fájdalmat okozni, hanem jó útra téríteni óhajt.

Légy áldva!

Szívből ölel szerető

Anyád.”

Íme, megvolt a visszahatás! Fürdőbe küldenek, hogy gyógyuljak, vigasztalódjam és szórakozzam s a javulás sikeres beálltával rám parancsolnak, hogy újra komoly legyek. Gondolkozóba estem: az én jó anyám bánkódik, tárcám üresebb életemnél! Komolyan elhatározta, hogy jó útra térek, de legjobb szándékaim erkölcsi értékétől megfosztott egy rövid érthető sürgöny, mely így hangzott:

„Hazajönni!

Papa.”

Így is lett: Zichy Géza számára véget ért a „fesztiválszezon”, és elkezdődött a karrier, amellyel beírta magát a zenetörténet nagykönyvébe.

Playliszt