playliszt

Ezekben a napokban a Művészetek Palotája közönségének különleges élvezetben lehetett része: Claudio Monteverdi kései remeke, a Poppea megkoronázása (1642/43) szólalt meg színpadi előadásban. Ám éppen ezért talán érdemes emlékeznünk egy közelmúltbeli bécsi produkcióra is, amely a mű egyedi olvasatát adta a Theater an der Wien-ben. A karmester Jean-Christophe Spinosi, a rendező Claus Guth volt. Az alábbi képes beszámoló az ő gondolataikat is közzéteszi.

Vajon sejthette-e két esztendeje Orendt Gyula, sepsiszentgyörgyi születésű, akkor 26 éves fiatalember, hogy élete álma, Monteverdi Orfeója címszerepének eléneklése ilyen hamar valóra válik? Vajon gondolhatta-e 2011 szilveszterestjén a bécsi Theater an der Wien nézőterén ülve, hogy a sors kifürkészhetetlen akarata folytán az akkor és ott látott rendezésben debütálhat majd mint trák dalnok? Ő, aki az idő tájt "csupán" stúdiósa volt annak a berlini Staatsopernek, melynek ma már megbecsült szólistája… Az álom, ha nem is Bécsben (ahol Orendt a Volksoper tagjaként kezdte nemzetközi pályafutását), de legalábbis a lotaringiai Nancy ékszerdoboz-operaházában, a produkciót átvevő Opéra national de Lorraine-ben valósult meg.

Egy értelmetlen áldozat emlékére (Hévíz, 2013. december 24.)

Vajon mi nehezebb: jól ismert cselekményű operát "másként" elmesélni, vagy cselekmény nélküli oratóriumot színpadra állítani? Az előbbi esetre Kovalik Balázs színháztörténeti jelentőségű Fidelio-rendezése szolgáltatott példát (Magyar Állami Operaház, 2008): nem az opera sematikus cselekményét értelmezte több-kevesebb aktualizálással, hanem a mű fennkölt eszmeiségéhez fűződő mai viszonyunkat taglalta művészileg magasrendűen, sokoldalúan és nem kevés kritikai éllel (amit az értetlenkedők inkább észre sem vettek, semhogy szembesülniük kelljen vele).

Cigdem Soyarslan (Jemina), Kurt Streit (Lazarus)