playliszt

Van egy nagyszerű sorozat a FUGA-ban - helyesebben a sok nagyszerű sorozat közül az egyik -, mely igen találó név alatt fut: Provokált tradíciók. Jellemzően komponált reflexiókkal, azaz olyan új művekkel találkozhatunk e sorozat koncertjein, melyek direkt módon reflektálnak egy-egy múltbéli szerzőre (legyen az Bach vagy Mahler) vagy egy-egy műre. A felhangzó új darabok dialógust provokálnak a régiekkel, aztán azok vagy válaszolnak, vagy nem. E sorozat emblematikus darabja lehetne Ligeti György 1982-ben komponált Kürttriója, mely Brahms hasonló összeállítású (kürt, hegedű, zongora) kamaradarabján túl meglehetősen nyíltan incselkedik a beethoveni vagy a bartóki hagyománnyal is.

A CD, amit a kezemben tartok, többszörösen új és egyben többszörösen régi. Régi, hiszen már két éve megjelent, de új, hiszen alig találkozni vele lemezboltokban. Új, hiszen a rajta lévő felvételek először hallhatók publikus kiadványon - s régi, hiszen ezek a felvételek az ötvenes években készültek. Régi, hiszen a rendkívül népszerű énekművész már négy évtizede csak hangfelvételei által van köztünk, de új, hiszen az énekesnő népszerűsége ellenére meglepő módon erről a CD-ről nem született még recenzió.

Astor Piazzolla az argentin és az uruguayi nagyvárosi folklórra - ami többféle táncból áll, de az egyszerűség kedvéért beszéljünk "csak" a tangóról - úgy tekintett, mint Stravinsky vagy Bartók a népzenére: olyan önálló, a maga nemében teljes zenei nyelvként kezelte, melyen termékeny párbeszédet lehet folytatni a nyugati zene tradíciójával, mely képes integrálni a klasszikus zene műfajait, kompozíciós technikáit, formaelveit. Piazzolla a tangó-elemekből többrétegű, komplex és árnyalt zenei jelentésű, nagy ívű kompozíciókat alkotott, melyek azonban minden pillanatban képesek voltak megőrizni a tangó eredeti tánc-funkcióját és populáris hangvételét. Ezen a nyelven meg lehetett szólalni egy slágerdal, de egy versenymű vagy egy zenetörténeti parafrázis keretei között is. S nem mellesleg: Piazzolla muzsikája maga is folklorizálódott.

Brahms valóban monumentális, szimfónia-léptékű d-moll zongoraversenyét és Beethoven Eroica-szimfóniáját adta elő a szombathelyi Savaria Szimfonikus Zenekar. A szólista Palojtay János, a karmester Madaras Gergely volt. Mindketten fiatalok még, az egyes darabokkal kapcsolatos rutinjukat így aligha mozgósíthatták.

Egyszer volt, hol nem volt, egy angol postamester fiaként 1795. december 3-án, 219 éve Kidderminsterben megszületett Rowland Hill. Lelkes pedagógus és hivatalnok volt, szívesen törte a fejét, hogy hogyan s tehetné gördülékenyebbé a bürokrácia már akkor is nehézkes útjait.

Hogy ez minket miért érdekel? Mert hosszú, fáradtságos munka után 1840-ben szabadalmaztatta a postabélyeget, amely ma már a világ minden táján feltétele annak, hogy egy levél A-ból B-be eljusson.