playliszt

Mit kell tennünk, ha a világ élvonalbeli zenészeivel szeretnénk kávézni és beszélgetni délután, vagy ha legszívesebben a színpadról, testközelből hallgatnánk végig a koncertjeiket? Hogyan került fel Kaposvár a világ kulturális térképére, és hogyan alakul át minden évben pezsgő fesztiválvárossá? Mit keres egy koncerten Vivaldi és Piazzolla, és miért jelent meg a fellépők közt az Erkel Ferenc Kamarazenekar? A Kaposfest előkészületeiről Bolyki György fesztiváligazgatóval beszélgettünk.

Belinszky Anna: Baráti Kristóf és Várdai István személyében új művészeti vezetői lettek a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválnak. Úgy láttam, hogy az idei koncertek programja nagyban eltér az előző évekétől.

Bolyki György: Igen, markánsan megújult a fesztivál, és elmondhatjuk, hogy az idei műsor teljes egészében a két új művészeti vezető elképzeléseit tükrözi.  Bár például az, hogy nyissuk kicsit szélesebbre a kamarazene terét a fesztiválon, nekem, és a közönségnek is régi vágya volt, hiszen alig játszottunk versenyműveket, illetve nagyobb előadói apparátust, kamarazenekart igénylő darabokat. Épp ezért nagyon örültem, amikor Baráti Kristóf és Várdai István meghívták rezidens kamarazenekarnak az idén harminc éves Erkel Ferenc Kamarazenekart. Azt gondolom, a közönség nagyon fog örülni, ha elhangzik például Csajkovszkij Vonósszerenádja, ami azért mégiscsak a kamarazene-irodalom egyik csúcspontja. De ugyan ilyen fontosak a versenyművek is, hiszen nagyon sokszor hallottam közönségünktől, hogy milyen szívesen meghallgatnának a Kaposvárra érkező világszínvonalú szólistáktól egy-egy versenyművet is. Az ötlet egybevágott a művészeti vezetők elképzelésével, ilyen módon két új terület is megjelenik a fesztivál programjában.

BA: Rengeteg új név van a fellépők között. Nem fognak hiányozni a közönségnek a korábbi fesztiválok törzsvendégei?

BGy: Az én felfogásom szerint a művészeti vezetőknek ebből a szempontból abszolút önjáró módon kell működnie. Fesztiváligazgatóként Kokas Katalin esetében sem szóltam bele a meghívottak körébe, és most sem. Baráti Kristóf és Várdai István azokat hívták meg, akiket szerettek volna - persze, azzal a megkötéssel, hogy mindössze egy hónap állt rendelkezésükre a program és a fellépők összeállítására. Az, hogy új nevek szerepelnek, természetes dolog. A zenei életben is vannak baráti körök, amelyből egyet az előző öt évben jól megismerhetett a Kaposfest közönsége. A két új művészeti vezető éppen ezért úgy gondolta, az idén olyan embereket hív meg, akiket a kaposvári közönség eddig nem láthatott. Én pedig azt gondolom, ezzel mindannyian csak jól járunk, hiszen továbbra is a világ élvonalához tartozó művészek érkeznek Kaposvárra. Rengetegen jelezték, mennyire örülnek, hogy idén a világ zenei életének egy másik merítéséből érkező művészeket ismerhetnek meg.

BA: Magát a pontos programot is a művészeti vezetők állították össze, vagy együtt dolgoztatok rajta?

BGy: Mikor bekapcsolódtam volna a fesztiválprogram kialakításába, a művészeti vezetők jelezték, köszönik a segítséget, de kész vannak a programmal. Aztán persze lehet, hogy a Kaposfest szokásaihoz híven valami változik, hiszen sosem szerettük volna, hogy a fesztivál arról legyen híres, hogy pont az hangzik el, ami meg van hirdetve. Ha egy művész úgy ébred fel egyik reggel, hogy szeretne eljátszani valamit, ami nincs benne a műsorban, természetesen támogatni fogom, hogy adja elő. Ettől jó egy fesztivál, hogy mindenki jól érzi magát, és mindenki szabad. Ha ilyen kaliberű művészek szeretnének még játszani, ki beszélné le róla őket?

BA: Számíthat-e a közönség a koncertek mellett a korábbi évek megszokott kísérőprogramjaira?

BGy: Loch Gergely személyében új házigazdája lesz a műismertetőknek. Fazekas Gergely (aki Kutasy Zsolthoz hasonlóan új baba érkezése miatt marad távol idén a fesztiváltól) azt mondta, hogy tűzbe teszi a kezét Gergelyért, úgyhogy nem is keresgéltem tovább. Most, hogy kész van a programunk, Gergővel le kell ülnünk, hogy átnézzük, melyek azok a művek, kik azok a szerzők, akikhez tudunk olyan plusz információt csatolni, amivel segíteni tudjuk a zene, a zeneszerző és a mű születési körülményeinek megértését.

Bősze Ádám is ott lesz a fesztiválon, és a programhoz kapcsolóan minden nap kiállít majd valamit az antikváriumából. Idén is lesz naponta megjelenő Kaposfest Times, sok érdekes információval, részletes programmal. Da capo címmel egy fotókiállításnak is otthont adunk: Szigeti Tamás képein élvonalbeli művészek szerepelnek a 30 évvel ezelőtt készült portréfotójukkal a kezükben.

BA: A koncertek terén ragaszkodtok a klasszikusokhoz, vagy lesznek könnyűzenei programok is?

BGy: A klasszikus zene mellett mindig vannak nem klasszikus zenei programok. (Már félek azt mondani, hogy könnyűzene, mert mindenki másra gondol…) Hagyomány a Kaposfesten, hogy igyekszünk élvonalbeli cigányzenekarokat hozni minden évben – idén Sárközi Lajosék fognak zenélni nekünk esténként. Meggyőződésem, hogy a cigányzene kihagyhatatlan része a zenei életünknek, ráadásul olyan zenéről van szó, amit sehol máshol a világban nem lehet megtalálni, csak Magyarországon. És ha ezt olyan világszínvonalon csinálják, ahogy például Sárközi Lajosék, az zseniális dolog és óriási élmény. Nem véletlen, hogy a művészek ott ülnek benn az étteremben, tátott szájjal figyelik őket, és néha be is szállnak hozzájuk. Idén egy nagyon érdekes újításra is készülök: szeretném kihasználni, hogy Sárközi Lajos fantasztikus jazz-muzsikus is. Megkérdeztem tőle, belemenne-e abba, hogy a cigányzenei blokkok közé minden este meghívjunk egy jazzistát is, és a legnagyobb örömömre nyitott volt rá. Hallatlan érdekes lesz ez a közös, igazi jammelés a jazz oldaláról megközelítve. A saját szempontomat nézve, akár még azt is megkérdezem tőle, hogy a Bolyki Brothersszel van-e kedve egy estére összeállni, hiszen ez egyedülálló élmény lenne nekünk is. És ezenkívül persze lesz egy-két olyan könnyűzenei megmozdulás is, ami a fiatalosabb irányt képviseli.

BA: A koncerteket böngészve nagyon izgalmas tematikus műsorokat is találtam. A Vivaldi – Piazzolla Négy évszak-párosítás például elég vadul hangzik.

BGy: Az nagyon őrült koncert lesz! Először meglepődtem az ötleten, aztán rájöttem, hogy fantasztikus. A négy évszak akkora klasszikus, hogy nincs az a zenehallgató, aki ne hallotta volna sok tucatszor, és jellemzően mindenkinek kapcsolódik hozzá valami elképzelés. Ebből a szempontból szerintem hihetetlenül izgalmas lesz megnézni, hogy valaki más, egy zeneszerző, hogy viszonyul a műhöz, és ebből mi tud megszületni.

BA: Mit tapasztaltatok, milyen a közönség összetétele?  Azok járnak a Kaposfestre, akik egyébként is rendszeres koncertlátogatók, vagy jönnek olyanok is, akik nem fordulnak meg gyakran hangversenyteremben?

BGy: A közönség kor szerinti összetétele nálunk nagyon érdekesen alakul. Mióta fesztiváligazgató vagyok, foglalkozásomhoz az is hozzátartozik, hogy meglátogatok más fesztiválokat, és bátran ki merem jelenteni, hogy a mi fesztiválunkon a legfiatalabb a közönség átlagéletkora. Néha elkeserítő azt látni, hogy nagynevű külföldi fesztiválokon is kizárólag idősebbek vannak. Nagyon örülök annak, hogy Kaposváron minden évben 150-200 párnát eladunk: a diákok egy jegy áráért kaphatnak egy párnát, amivel minden koncertre bemehetnek, és oda ülhetnek, ahol helyet találnak. Gyakran a színpadon van csak hely – óriási dolog látni a fiatalokat, ahogy a színpadon ülve együtt lélegeznek az előadással. Persze van olyan, hogy valaki csak egy félidőt néz meg, és aztán elmegy fagyizni vagy rollerezni… De megnézett egy félidőt! Hatalmas nagy élmény számomra, hogy ott vannak a fiatalok a koncerteken.

BA: És be lehet ülni akár a próbákra is? Egészen más élmény lehet a próbán testközelből megismeri egy produkciót.

BGy: Abszolút nyilvános minden. Nem találkoztam olyannal az elmúlt években, hogy egy művész kizavart volna valaki a próbájáról. Fesztiválhangulat uralkodik az egész rendezvényen, és ebben mindenki szívesen részt vesz.

BA: Van-e visszhangja a Kaposfestnek a nemzetközi fesztiválszíntéren? Kommunikáltok-e más fesztiváligazgatókkal?

BGy: A kezdetekkor azért kezdtem járni külföldi fesztiválokra, hogy megnézzem, mit tanulhatunk tőlük. Aztán rájöttem, hogy semmit. Nincs ugyanis két egyforma fesztivál, és ez mindenre vonatkozik: a környezeti, infrastrukturális adottságokra, a financiális háttérre, a művészi elképzelésre… Egész egyszerűen azt láttam, hogy egyik fesztiválra sem akarhatunk hasonlítani, hiszen nem is tudnánk. Újdonság volt számomra, hogy néhány év után megjelentek a külföldi fesztiváligazgatók, és azt akarták, áruljam el, mi a titka annak, hogy ilyen fesztivált tudunk csinálni. Azt hitték, hihetetlen pénz, vagy valami nagy okosság van emögött. Olyan is volt, aki kiterítette elém az ő gázsitáblázatát, és csak annyit kért, mondjam meg, hányszor annyit fizetünk. Mikor elárultam, hogy mi nem fizetünk ennyit senkinek, nem akarta elhinni.

BA: Miért ideális helyszín Kaposvár?

BGy: A kamarazenei fesztiválnak van egy intimitása, és ehhez az intimitáshoz Kaposvár tökéletesen passzol. Ez nem egy nagy tömegrendezvény: a színpadon sincsenek tömegek, és a közönség sem tömegrendezvényként fogja fel a fesztivált. A legnagyszerűbb az egészben, hogy ha bemegy valaki egy kávézóba, ott kávézik mellette a fellépő művész, és szóba elegyednek egymással. Ha egy nagyvárosban lennénk, minden szétszóródna, nem tudna így egybeforrni.

BA: Az tehát érthető, hogy miért optimális a Kaposfest számára a Kaposvárral való együttműködés. De miért éri meg a városnak támogatnia egy ilyen nagyszabású rendezvényt?

BGy: A Kaposfestre szüksége van a városnak, hiszen olyan kiugrási lehetőség, amellyel meg tudja magát mutatni, és amellyel ott tud lenni a világ kulturális térképén. A fesztivál nemcsak kulturális esemény, de ugyanennyire fontos a turisztikai és gazdaságélénkítő szerepe is Kaposvár életében. Nekem, fesztiváligazgatónak egész évben feladatom, hogy találkozzam a turisztikában, vendéglátásban érdekelt kaposvári vállalkozókkal, és beszélgessek velük, ösztönözzem őket arra, hogy olyan konstrukciókat találjunk ki, amelyeknek köszönhetően a fesztiválra érkező közönség igénybe tudja venni a szolgáltatásaikat. Míg az első Kaposfesten ebből a szempontból még elég rezignált volt a közhangulat, és mindössze három vállalkozóval működtünk együtt, évek szisztematikus munkájának eredményeként ma ott tartunk, hogy több mint ötven partnerrel vagyunk kapcsolatban. Bár nem művészi feladat, de ugyanúgy része a munkámnak, hogy Kaposváron - a kulturális értékek mellett - látható gazdasági haszna is legyen a fesztiválnak.

BA: Hol tartanak ebben a pillanatban a Kaposfest előkészületei?

BGy: Túl vagyunk a bérletek értékesítésén, és megkezdődött a jegyárusítás. Az a rendszer állt be nálunk, hogy bérleteink zömét az előző évi fesztiválon adjuk el, tehát a legtöbben már a tavalyi fesztiválon megvették az idei alkalomra a bérletüket. Izgalmas különbség a jegyvásárló és a bérletvásárló között, hogy a bérletvásárló semmit nem tud arról, kik fognak fellépni, és mit fognak játszani. A közönség bizalma tehát óriási fontosságú tényező. Örömmel tapasztaltam, hogy a két új művészeti vezető, Várdai István és Baráti Kristóf jelenléte tovább erősítette ezt a bizalmat, ami kialakult a fesztivál iránt.