playliszt

Régóta tartozom már ezzel a beszámolóval. A świdnicai Bach-fesztivál zászlóshajója, a Béke-templomban előadott opera, Händel Sosarméja olyan vegyes érzéseket váltott ki belőlem, hogy hol így, hol úgy akartam megírni róla a cikket. Karikírozzam ki, amit már-már röhejesnek tartottam? Fókuszáljak arra, ami tetszett? Meglátjuk…

Bár szombaton túlvoltunk a fesztivál legjobban várt eseményén, az operán, sőt, tetéztük is az élményt Beethoven kései zongoraszonátáival, a Bach-fesztivál még nem zárult le. A hivatalos műsorfüzetben nem szerepeltek, de a szóróanyagokon helyet kaptak a vasárnapi programok. Mindkettő egy-egy különlegesség, egy-egy szívmelengető gesztus volt.

Vázolom a helyzetet: vasúti pályaudvar - rozoga pianínó - fülvédős zongorista - Beethoven utolsó zongoraszonátái. Az eredmény pedig: izgalommal teli várakozás, helyszíni csalódások, végül feledhetetlen élmény!

Tudom, hogy beharangoztam a piknikkoncerteket, de a tömegközlekedés, az időpontok és a fesztivál további programja nem akarták, hogy részt vegyünk rajtuk. Nem úgy csütörtökön. Megettem a pizzámat, és átsétáltam az épp szemben lévő Szent József-templomba Mozartot és Haydnt hallgatni.

Kis templom, Bach-csellószvitek, barokk csellószonáták, historikus előadás és az öthúros hangszer - ez történt Świdnicában július 28-án és 29-én.