playliszt

A Wagner-napok évről évre az egyik legfontosabb olyan rendezvény, amely egyszerre mozgatja meg a nagy opera- és Wagner-rajongókat, a kalandvágyó (komoly)zene-fogyasztókat és az új, izgalmas élményeket kereső közönséget. Vajon mi az, amiért közülük sokan az első igazán nyári estéiket rendszeresen ilyen súlyú "szórakozással" töltik, és mi motiválhatja azokat, akik most először kóstolnak bele, hogy milyen a Wagner-napok részesének lenni? Klasszikus szakmai kritika helyett ezúttal arra voltunk kíváncsiak, hogy mit ad egy Wagner-előadás (konkrétan Kovalik Balázs első Wagner-rendezése) egy képzett, ám kritikusként ártatlan zenerajongónak. Tóth Áron beszámolója A bolygó hollandi 2015. június 24-i előadásáról.

"Bizarr történet. Ám ezúttal közvetlenül megérint. Merthogy egyszerű eszközökkel sűrűvé tett színészvezetésével a rendező hagy teret a zenének a kimondhatatlan kimondására" - állapítja meg a Leipziger Volkszeitung, kritikája alcímében azt is leszögezve, hogy Kovalik Balázs rendezésében és Ulf Schirmer fő-zeneigazgató vezényletével Az árnyék nélküli asszony (1919) új produkciója "évek óta a legnagyszerűbb, amit a Lipcsei Operának sikerült színre hoznia". "Kovalik rendezői munkája utazásra hív saját énünkbe, ám a német színpadokon oly gyakran fölemelt mutatóujj nélkül, anélkül, hogy kioktatna, csodásan szórakoztatón, könnyeden és mégis mélyen megindítóan - jelenti ki a www.weltexpress.info, írása címében így kiáltva föl: "Ez egy »must see!«". "Összetettsége okán kétszer, háromszor is érdemes megnézni az előadást, és mindig fogunk benne újat fölfedezni" - ekként pedig a www.Opernnetz.de fogalmaz.

Kovalik rendezésének kiindulópontja századfordulós atelier, szobrászműhely, afféle kísérleti laboratórium, amelyben az opera szereplői némileg a mozarti Così fan tutte hőseihez hasonló módon tétetnek próbára. Tehát a két párt, a Császárt és a Császárnét, illetve Barak kelmefestőt és feleségét a párcsere lehetősége is megkísérti, miközben Keikobad szellemhírnöke, illetve a Dajka - a rendező értelmezésében - ama Lorenzo da Ponte-i "játék" bonyolítóinak, Don Alfonsónak és Despinának felelnek meg…

Jennifer Wilson (Barak felesége), Johannes Gosch (Sólyom), Tuomas Pursio (Szellemhírnök), Thomas J. Mayer (Barak), Burkhard Fritz (Császár), Doris Soffel (Dajka)

Richard Strauss születésének 150. évfordulóján a nagy zeneszerző szülővárosa egy másik Salome-operával rukkolt elő. Jó geg, mondhatnánk erre. Csakhogy a "konkurens" Salomé színrevitele a Bajor Színházi Akadémia, a müncheni Zene- és Színházművészeti Főiskola valamint az ottani Rádiózenekar együttműködésében jelentős operai eseménnyé vált. Ez pedig nem kis részben az előadás rendezőjének, Kovalik Balázsnak is az érdeme.