playliszt

Feltartóztathatatlanul közeledünk az év leghosszabb napjához és ebből következően legrövidebb éjszakájához, Szent Iván varázslatokkal teli éjéhez. A nevezetes éjszaka közeledte bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar éppen június derekának egyik kellemesen napsütéses koraestéjére időzítette nagyszabású vállalkozását, melynek keretében Mendelssohn Szentivánéji álom kísérőzenéjének részleteit adták elő. A szabadtéri produkciónak a Hősök tere adott otthont, ahol több szempontból különleges és emlékezetes előadást hallhatott az igen szép számban összegyűlt közönség.

A koncert talán legfőbb érdekessége az a rendhagyó koreográfia volt, melyet Fischer felkérésére Vári Bertalan készített el. A koncepció lényege, hogy az ország egymástól távol eső pontjain különböző iskolák hátrányos helyzetű tanulói kisebb csoportokban különböző tanárok segítségével szűk fél év alatt megtanulták a Vári által Mendelssohn zenéjére kialakított koreográfiát. A mintegy 250 gyerek a budapesti előadás helyszínén találkozott először, és az egymástól függetlenül megtanult táncot itt együtt adták elő. Vári okosan készítette el a koreográfiát, mely a koncert ismertetője szerint ötvözte a hip-hop, a néptánc és a kortárs tánc elemeit. Magam főként a néptánc egyszerűbb figuráit és tornaórákról, gyerekjátékokból ismerős mozdulatsorokat véltem felismerni. A kivitelezés tekintetében persze oktalanság lett volna a tökéletességet célként kitűzni. Ezen az estén nem a könyörtelen professzionalizmus játszotta a főszerepet. Sokkal fontosabb, hogy a produkcióban közreműködő gyerekek élményszerűen ismerhették meg Mendelssohn zenéjét, és a jövőben talán nem fognak úgy idegenkedni a komolyzenétől, mint a csupán énekórákról ismert szükségtelen rossztól.

Nyitószámként, míg a kis táncosok elfoglalták helyüket a tánctéren, Igor Stravinsky Tangója hangzott el. A koncert vége felé közeledve a darabválasztás apropóját is megtudhattuk. A műsor törzsét Mendelssohn kísérőzenéjének részletei szolgáltatták. Tánccal színesítve élvezhettük a Tündértánc, a Scherzo és a Nászinduló zenéjét, koncertszerűen a Notturno és a Dal című tételeket, utóbbiban a nyíregyházi Pro Musica leánykar működött közre. Aztán kisvártatva az egész zenekar dalra fakadt: Felix nővérének, Fanny Mendelssohnnak egy kórusművét adták elő. Az egyes tételek között Fischer néhány szóban ismertette az adott műveket, így tudhattuk meg, miért is aktuális a nyitószámként hallott Tango. A Fesztiválzenekar dél-amerikai turnéra készül éppen, ezért kapott az egybegyűlt közönség egy kis ízelítőt a latinos ritmusokból. A zenekar művészei ismét énekeltek, ezúttal egy spanyol dalt hallgathattunk meg argentin akcentusban, majd a zenekar művészeiből alakult kamara-formáció Astor Piazolla Libertango című művét adta elő, miközben két tangó-táncos kifejező mozdulatait szemlélhettük. Zárásként Leonard Bernstein West Side Story című musicaljének Mambo tétele hangzott el.

Aki ellátogatott a Hősök terére csütörtök este, vagy pusztán csak arra járt, és pár percre megállt hallgatózni, nézelődni, talán megízlelhette azt, hogy a klasszikus zene nem szükségszerűen a letűnt korok jó vastag porréteggel bevont, múzeumba való fölösleges dísze, hanem él. És néha előbújik rejtekhelyéről, mint a Szentivánéji álom bűbájos tündérei.

Ozsvárt Viktória