playliszt

A zenének nem csak a legnagyobb hangversenytermekben, egy karmesternek pedig nem csak egy zenekar élén lehet közösség- és véleményformáló szerepe. Hogyan képes a zene változást hozni az emberek hétköznapjaiban, és melyek azok a kérdések, amelyek sorsdöntő módon befolyásolják közös életünket? Fischer Iván a Budapest Fesztiválzenekar Közösségi Hetének kapcsán válaszolt a kérdéseinkre.

Belinszky Anna: Rendszeresen hallhatjuk Önt közéleti kérdésekben megnyilvánulni, nemrég például Berlinben Mahler 7. szimfóniája előtt a menekültválsággal kapcsolatban fordult a közönséghez. Mi határozza meg, hogy melyek azok az ügyek, amelyek mellett nem mehet el szó nélkül?

Fischer Iván: Vannak rendkívül fontos kérdések, amelyek befolyásolják, hogy közös életünk milyen irányt vesz, esetleg veszélyes irányt. Ilyenkor erkölcsi kötelességem megszólalni, a hallgatás bűn lenne. A menekültek ügye mindenkit választás elé állít: vagy embernek látjuk a menekültet, akinek segíteni természetes dolog, vagy a nemzeti önzés rabjai leszünk, és a menekültben a nemzet ellenségét látjuk. Az utóbbi veszélyes, mert táptalaja a gonoszságnak. Ha erre az útra lépünk, Magyarországnak rossz híre lesz a világban, szívtelen, önző nemzetnek fognak minket tartani, ez nem lenne jó.

BA: A Fesztiválzenekar rendszeresen ad koncerteket olyan közönség előtt is, akik számára elérhetetlen a nagy hangversenytermek világa, és akik ezek nélkül az alkalmak nélkül nem kapnának esélyt a klasszikus zenével való találkozásra. Képes-e egyetlen koncert változást hozni az emberek életében?

FI: Igen, mert a zene megindító hatású, az érzelmekre hat, és a jó ösztönöket erősíti az emberekben. Sokan vannak, akiknek katartikus, megrázó zenei emlékük van.

BA: A Közösségi Hét koncertsorozata idén egy új programmal, az autizmusbarát kakaókoncerttel bővül. Miben lesz ez más, mint a „hétköznapi” kakaókoncertek?

FI: Az autista gyerekeket nehéz szavakkal meggyőzni, elérni, befolyásolni, hiszen éppen a szavak értése az egyik legnagyobb problémájuk. Lehet, hogy a zene itt sokat tud tenni. Talán nem minden autista gyereknél, de valószínűleg igen soknál. Annyiban különbözik a szokásos koncertektől, hogy néhány egyszerű vizuális eszközzel segítjük a megértést.

BA: Hogyan fogadják a Fesztiválzenekar tagjai a Közösségi Héthez hasonló rendhagyó projekteket? Másképp játszik-e a zenekar egy idősek otthonában vagy egy kis falu templomában, mint a legnagyobb hangversenytermekben?

FI: Az odaadás ugyanolyan, de a visszajelzés erősebb, mert a Közösségi Heteken zenészeink személyes kapcsolatba kerülnek a hallgatókkal, akik gyakran nagy hálával köszönik meg nekik az élményt.

BA: A Közösségi Hét keretein belül folytatódnak az elhagyott zsinagógákban szervezett koncertek is. Milyen jelentéssel bírnak ezek a helyszínek, milyen üzenete van ezeknek a koncerteknek?

FI: Kiirtották a zsidókat a legtöbb magyar vidéki településről, de a zsinagóga megmaradt. Most behívjuk az ott lakókat az elhagyott épületbe, hogy közösen emlékezzünk, és életet leheljünk az üres falakba. A zene segít abban, hogy szeretettel, megértéssel közelítsük meg az emlékeket, és megérezzük, egykor békében éltek egymás mellett keresztények és zsidók az épület körüli utcákban.

BA: Újabb három évig Ön lesz a berlini Konzerthausorchester vezetőkarmestere. Milyen különbségeket tapasztal a Budapesti Fesztiválzenekar és a berlini Konzerthausorchester, illetve Budapest és Berlin mint kulturális színtér között?

FI: Koncert közben és után mindkét közönség egyforma. A zene elmossa a különbséget az emberek között. A koncertteremben boldogok és békések az emberek. Egy zenekar ünnepeket varázsol egy közösség számára. Mindegy, hogy Berlinben vagy Budapesten.

BA: A tavalyi TérTáncKoncert kapcsán is többször hallhattuk Öntől, hogy „az, hogy ki fogékony a zenére, nem függ össze azzal, hogy milyen családból jön”. Hogyan lehetne elérni, hogy mindenki már gyerekorrától közel kerülhessen a zenéhez, és egy zenészkarrier szempontjából ne számítson, hogy „ki milyen családból jön”?

FI: Kodály Zoltán egész életében azért harcolt, hogy minden gyerek számára elérhetővé tegye a zenét, mert az az élet alapvető része, amire szükség van. Szerencsére igen sok megmaradt az ő csodálatos életművéből. A hivatásos zenészek körében egyáltalán nem számít, hogy ki milyen családból jön.

BA: Több koncerten hallhattuk mostanában énekelni is a Fesztiválzenekar muzsikusait. Milyen üzenetet közvetítenek a közös énekléssel?

FI: Bátorítani szeretnénk az embereket, hogy énekeljenek. Elsősorban anyukák énekeljenek a kisbabáknak.

BA: Nemrég ért véget a Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös fesztiválja, a Bridging Europe, amelynek idén az osztrák zene állt a középpontjában. Mit jelent ma az „európai családhoz tartozás”, és milyen szerepet játszhat a zene a közös hidak építésében?

FI: Az európai család azt jelenti, hogy minden ember egyformán fontos, mindenki egyformán szerethető, mindenki egyforma esélyű. Nincs semmi különbség, se nemzetiség, se vallás, se bőrszín, se származás miatt. Emberek vagyunk valamennyien, családtagok.