playliszt

Miért ájulnak el rögtön a zeneszeretők és a taxisofőrök is, ha Stradivarit hallanak? Hogyan képes egy márka évszázadok óta vezető szerepben fennmaradni a piacon? Hatással van-e a virtuózok játék közben hullajtott verejtéke a hegedű anyagának szerkezetére? Miért nem tárolják a milliárdos Stradivari-tulajdonosok zárt széfekben a hangszereiket?

Júniusban a Tündérkirálynő címszereplőjeként láthattuk az Operaházban, júliusban Takács-Nagy Gábor vezényletével énekelte Mozart c-moll miséjének szoprán szólóját a svájci Verbier Fesztiválon, a Hungaroton stúdiójában pedig nemrég Debussy dalait vette lemezre. A Kaposfesten - ahol Debussy, Ravel, Monteverdi és Marini műveit szólaltatja meg - egy kávé mellett a választott műsorról, a fesztiválon elhangzó dalokhoz fűződő személyes kapcsolatáról beszélgettünk.

A Liszt Ferenc téri főépület újranyitása óta gyakran hallhatunk művészeket, tanárokat, diákokat beszélni arról, mennyire megváltozott a Zeneakadémia atmoszférája. Legtöbben a pezsgő életet, a termekből kiszűrődő zenét, a mindenki számára nyitott órákat, a szabadon látogatható próbákat, vagy a társasági élet valaha egyik legfontosabb színterének számító márványpultok szabadságát hiányolják. "Kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi." - gondolhatnánk. A Fesztiválakadémia azonban bebizonyította, hogy igenis, van élet a Liszt Ferenc téri zenepalota falai között.

Varietas delectat, azaz a változatosság gyönyörködtet - a Fesztiválakadémia nyitókoncertjének ajánlójaként is olvasható mondat akár mottója is lehetne a rendezvény első estéjének. Hogy rögtön előre szaladjak, a Fesztiválakadémia művészeinek igaza volt: Veress Sándor, Schumann, Kreisler, Purcell és Sosztakovics művei tökéletesen megférnek egymás mellett. És nemcsak megférnek, de közelségük olyan izgalmas színeket és frissességet kölcsönöz egymásnak, amely csak a legkülönlegesebb koncertprogramok sajátja.

Áll egy kottalap a londoni Royal Academy of Music Yehudi Menuhin-emlékkiállításán, melyen egy Bach-hegedűszonáta részlete található. A nyomtatott oldalt kiegészítik Menuhin ceruzás bejegyzései, melyek egy zenei frázis ívét, egy ujjrendet vagy épp egy vibrato szélességét rögzítik. Az előadó interpretációja ölt testet szürke grafit formájában. Az a kutató és értelmező munka, mely a bejegyzésekben tükröződik, hosszú ideje hozzátartozik az előadóművészethez. Napjainkban azonban a kotta helyett használt iPadeknek és laptopoknak köszönhetően új fegyverek kerültek az elhivatott zenészek kezébe.