playliszt

Az első veszprémi Auer Hegedűfesztivál nyitóhangversenyére augusztus 4-én, a Hangvilla nevet viselő épületkomplexumban került sor. A koncert mintegy tiszteletadás volt a fesztivál veszprémi születésű névadója, Auer Lipót előtt, akinek hegedűjátékát egy rövid hangbejátszásból csodálhatta meg a közönség.

A fesztivál rezidens zenekara, a Mendelssohn Kamarazenekar nyitókoncertje több szempontból is rendhagyó volt, és meglátásom szerint igazán példaértékű. Rövid hangfelvétel részletek, valamint Kováts Péter, az együttes művészeti vezetőjének összekötő beszédei tagolták az eljátszott művek sorát, és ívet adva a koncert programjának segítették felidézni Auer Lipót életének egy-egy fontos momentumát. A műsor Ruzitska Ignác és Csermák Antal verbunkos dallamaival indult, amelyek a fiatal Auer számára zenei táptalajt jelenthettek, és remek felütésként hatottak a hangversenyen. Ezután három Auer-kompozíciót hallgathattunk meg, és ezek által nyertünk bepillantást a hegedűművész életébe Veszprémtől egészen Szentpétervárig. Mindhárom darab bővelkedett szépségekben és a szerző zenei nagyságáról árulkodó kompozíciós megoldásokban egyaránt. Tény, hogy a műsor első részében elhangzó művek egyike sem tartozik a koncertélet repertoárdarabjai közé, emiatt úgy érezhetjük, merész vállalkozás ezeket egy most először megrendezésre kerülő fesztivál nyitóhangversenyének műsorára tűzni – azonban az érdekesen felépített program és színvonalas zenei előadás meggyőzőnek hatott; ezt a veszprémi közönség lelkes tapsa is egyértelműen jelezte.

Más a helyzet a szünet után következő Csajkovszkij: Vonósszerenáddal, amely bevált repertoárdarabja napjaink zenei életének, előadásának apropója azonban nem (csak) ez, hanem az Auer és Csajkovszkij közti szakmai és baráti kapcsolat.

Már a koncert kezdetekor, és ráadásként is Brahms első Magyar táncának részlete hangzott el felvételről, Auer előadásában. A kissé sercegő, régi bejátszásból is jól hallható a művész karakteres hangszíne és dallamkezelése. Szabados, mégis zeneileg következetes előadása érett művészegyéniségről árulkodik, bizonyságot adva arról, hogy érdemes foglalkozni Auer személyével, és megemlékezni róla egy, a nevével fémjelzett fesztivállal.

Az esemény nem csupán koncert, hanem valódi nyitóműsor volt, egy izgalmas múltidézés, amely bevezetett minket a fesztivál zenei világába. Ezek után felfokozott izgalommal várjuk a folytatást.

Horváth Pál