playliszt

Éjszaka van. Mindjárt éjfélt üt az óra. Biciklisek és gyalogosok érkeznek a Millenáris Parkba. Sokan már alszanak (holnap mégis hétfő…), a Millenáris Teátrumba nyüzsgő fiatal tömeg azonban nem véletlenül gyűlt össze. Tudjuk, érezzük, hogy valami izgalmas dolog készül, aminek mind a részesei akarunk lenni. Persze, hogy tudjuk, hiszen mind azért jöttünk, hogy komolyzenét hallgassunk az éjszaka közepén, egy kényelmes babzsákba süppedve. Együtt a Fesztiválzenekar zenészeivel, Fischer Ivánnal, Stravinsky zenéjével és nem utolsó sorban egymással, mindazokkal akik november 8-án, vasárnap éjjel ugyanerre az élményre vágytak.

Nagyon sokszor halljuk, és talán a legtöbben egyet is értünk abban, hogy "a zenének jótékony hatása van". De mit jelent, és milyen körülmények között valósulhat meg ez a jótékony hatás? A Budapesti Fesztiválzenekar Autizmusbarát Kakaókoncertje a zene alkalmazásának egy olyan területére hívta fel a figyelmet, amelyről csak ritkán esik szó. Ez a koncert inspirált, hogy röviden áttekintsem, hogyan segíthet a zene az autizmussal élőknek, és elmeséljem, milyen egy koncert, ami autista gyereknek (is) szól.

A zenének nem csak a legnagyobb hangversenytermekben, egy karmesternek pedig nem csak egy zenekar élén lehet közösség- és véleményformáló szerepe. Hogyan képes a zene változást hozni az emberek hétköznapjaiban, és melyek azok a kérdések, amelyek sorsdöntő módon befolyásolják közös életünket? Fischer Iván a Budapest Fesztiválzenekar Közösségi Hetének kapcsán válaszolt a kérdéseinkre.

A két legmeghatározóbb és legemlékezetesebb pont egy-egy tétel vagy darab hallgatásakor: a beintés utáni megszólalás és a leintés utáni elhallgatás. Az összes többi csúcspont, líra, szóló csak ez után következik. A Budapesti Fesztiválzenekar egyik óriási erőssége épp a két említett pont hibátlan kivitelezése. Szeptember 12-i koncertjükön sem volt ez másképp.

Feltartóztathatatlanul közeledünk az év leghosszabb napjához és ebből következően legrövidebb éjszakájához, Szent Iván varázslatokkal teli éjéhez. A nevezetes éjszaka közeledte bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar éppen június derekának egyik kellemesen napsütéses koraestéjére időzítette nagyszabású vállalkozását, melynek keretében Mendelssohn Szentivánéji álom kísérőzenéjének részleteit adták elő. A szabadtéri produkciónak a Hősök tere adott otthont, ahol több szempontból különleges és emlékezetes előadást hallhatott az igen szép számban összegyűlt közönség.