A kis Mozart találkozása Michael Jacksonnal
2015 04 20. 06:00 - playliszt
Egy kanadai MC, zongorista és dalszerző nemrég azzal az ötlettel állt elő, hogy felfedi a klasszikus zene és a pop összefonódásának leghitelesebb bizonyítékait. Chilly Gonzales kedvenc zeneszerzőit és popikonjait feleltette meg egymásnak – így került kapcsolatba Liszttel és Mozarttal Jimi Hendrix és Michael Jackson is.
Gonzales zenéhez való viszonya egészen átlagosan alakult: nagyapjától klasszikus zenét tanult, és ha épp nem a zongoránál ült, Lionel Richie-t nézte, ahogy a plafonon táncol. Már ekkor tudta, hogy ennek a két világnak valahogy találkoznia kell. Mi lenne, ha a legnagyobb zeneszerzők ma popsztárok lennének? Talán nem is változott annyit a világ a démoni Liszt legendás húrszaggatásai óta…
Tagadhatatlan, hogy Liszt volt az első igazi zongoravirtuóz, aki amellett, hogy hihetetlenül népszerűvé tette a szólóesteket, hozzájárult ahhoz is, hogy a zongora a színpadon (szó szerint és átvitt értelemben is) az őt megillető pozíciót foglalhassa el. Hosszú hajával (melyből a rajongói gyakran egy-egy szálat is ereklyeként őriztek) és megingathatatlan tekintetével nők (és férfiak) százezreit bűvölte el koncertjein, mielőtt akár egy hangot is leütött volna. Érzékivé változtatta a zenét, és teret adott annak a démoni képnek, ahonnan aztán egyenes út vezethetett Jimi Hendrix gitárégető performanszáig. Akármekkora klisé is ma ezt mondani, az első rocksztárok valóban Liszt és Paganini voltak.
Mozart igazi prototípusa a csodagyereknek: igen határozott ambíciókkal rendelkező apjának köszönhetően nem nagyon volt gyerekszobája, de helyette legalább körbeturnézta Európát, ami valljuk be, mégsem kis dolog. A kis Mozartból csak úgy ömlött a zene, billentyűs improvizációja mintha a kor zenei moonwalkja lett volna. Az ő 20. századi megfelelője, Michael Jackson azzal, hogy kimaxolta a popsztárság minden aspektusát, hamar a zenetörténet első megasztárja lett. Mozart és Jacko a gyerekkorukat is a művészetükön keresztül élhették csak meg, és ezzel olyan elképesztően új dolgokat mutattak a világnak, ami korábban elképzelhetetlen lett volna.
Vannak zenészek és zeneszerzők, akik már szinte betegesen szenvednek a nagyravágyástól. Wagner kivételes tehetséggel váltotta valóra fantáziáit – becsvágya azonban még zenéjét és sikereit is túlszárnyalta. Krónikus házasságtörő volt és kíméletlen megmondóember. No, meg persze zseni is. Wagner nem elégedett meg azzal, hogy csodálatos zenét írt, és még egy színházat is építtetett az operáinak, úgy próbált élni, ahogy az istenek. Valahogy így van ezzel Kanye West is, aki akárhol megjelenik, rögtön gondoskodik róla, hogy csakis rá figyeljenek. Kanye Wagnernek is köszönheti, hogy ma a címlapok és szalagcímek nemcsak a zenei érdemeinek köszönhetően emelik őt a figyelem középpontjába.
