playliszt

Valaha taxisofőrök, misztikusok vagy ornitológusok voltak. Sőt mi több, egyikőjük még miniszterelnökként is tevékenykedett. Bemutatjuk a zene legnagyobb „ezermestereit”.

Ahhoz, hogy valaki egy terület vezető személyiségévé váljon, nélkülözhetetlen a szakosodás. Azokba, akiknek többirányú az érdeklődése, gyakran sulykolják, hogy a végén két szék között a pad alá eshetnek. „Nem lehet egy fenékkel két lovat megülni.” – mondta egyszer a kémikus Nikolay Zinin az ifjú Alexander Borodinnak, a klasszikus zene egyik legismertebb polihisztorának, reagálva a fiatalember kétirányú, a zene és a kémia területére is kiterjedő ambíciójára. De nem ő volt a klasszikus zene egyetlen híres alakja, aki szenvedélytől vezérelve, vagy pusztán anyagi szükségszerűségből, érdekes második hivatással rendelkezett, illetve rendelkezik. Íme egy lista a komolyzene tíz legkiemelkedőbb polihisztoráról.

1. Alekszandr Borogyin – kémikus

Borogyin számára zenéje (mint például a II. vonósnégyes és az Igor herceg) hozta meg az ismertséget, hogy többet ne mondjunk, az orosz ötök tagja volt. Azonban Borogyin eredetileg kémikus volt. 1872-ben az úgynevezett aldol kondenzáció feltalálójaként vonult be a tudománytörténetbe. Ezen felül a magas koleszterinszint és a szívbetegségek közötti kapcsolat egyik legkorábbi kutatójaként is számon tartják.

2. Philip Glass – taxisofőr és vízvezeték-szerelő

Glass, aki leginkább a minimalista zene egyik korai úttörőjeként ismert, negyvenes éveinek elejéig vízvezeték-szerelőként, valamint taxisofőrként teremtette meg egzisztenciáját. Még az Einstein a strandon 1976-os premierje után, s az abból kibontakozó sikeressége ellenére is folytatta mesterségét, mely néha mulatságos találkozásokhoz vezetett. Például Robert Hughes művészetkritikus, akinek a mosogatógépét Glass szerelte be, felismervén őt egyszer, a következőképp kiáltott fel: „De hiszen maga Philip Glass! Mit csinál maga itt?”

3. Ethel Smyth – író

A zeneszerzőnő és szüfrazsett Dame Ethel Smyth munkásságát gyakorta lenézték, függetlenül attól, hogy annak idején kivívta kortársai (köztük Csajkovszkij és Debussy) csodálatát. A hajórombolókat gyakran az egyik legfontosabb, legértékesebb angol operaként emlegetik. Élete későbbi szakaszában azonban a komponistanő az írás felé fordult, papírra vetett tíz könyvet, melyek között polémiák, valamint önéletrajzi és életrajzi regények egyaránt találhatóak. Virginia Woolf, Smyth írói életművének ismert pártolója a következőt szavakat intézte hozzá egy 1931-es levelében: „Egyéni stílusod van… Ez abban rejlik, ahogyan megrajzolod, majd lekerekíted mondataid ívét: s a végén a pont épp oda esik, ahol a hangsúly leesik. Ó, oly gyönyörű, amint szárnyalsz frázisról frázisra!”

4. Ignacy Jan Paderewski – Lengyelország miniszterelnöke

A zongorista és komponista Paderewski G-dúr menüettjének megírása után hamar világszerte ünnepelt zenésszé vált. Operája, a Manru, az egyetlen olyan, lengyel szerző tollából származó opera, melyet bemutattak a New York-i Metropolitanben. Paderewski azonban a politikában is nagyon aktív szerepet vállalt, szívén viselve a lengyel függetlenség ügyét. 1919-ben, zenei sikerei csúcsán, Lengyelország miniszterelnöke, valamint külügyminisztere lett, és a párizsi békekonferencián képviselte országát.

5. John Cage – képzőművész

Az avantgárd John Cage, a preparált zongora megalkotója, akinek olyan művek kötődnek a nevéhez, mint például a 4’33”, sűrűn alkalmazott véletlen technikákat (pl. dobókockát). Célja az volt, hogy kizárja a hagyományos zeneszerzői szerepet, ezzel a szubjektivitás és az emberi szándék egymásra hatását a zenéből. Élete vége felé ugyanezen véletlen technikákat alkalmazta, mikor létrehozta tekintélyes, a kritika által lelkesen fogadott képzőművészeti életművét, mely nyomatokat és festményeket tartalmaz.

6. Olivier Messiaen – ornitológus

Messiaen ornitológiai kutatásai jelentős hatással voltak zeneszerzői munkásságára. Élete folyamán hatalmas mennyiségű madárhangot kottázott le, és lenyűgöző archívumot hozott létre. Ezen adathalmaz szabatossága egyrészt a szerző kimagaslóan jó hallásának volt köszönhető, másrészt a világ minden tájáról származó hangmintáknak. Ez utóbbi utazásainak gyümölcse volt, de a gyűjtést még a munkásságáért rajongó emberek által küldött hanganyagokkal is kiegészítette.

7. Bingeni Szent Hildegárd – misztikus, tudományos és orvosi publicista

Több mint hetven XII. századi zenemű maradt fent a zeneszerzőnő Bingeni Szent Hildegárdtól. Az egyik legtermékenyebb középkori komponistaként tartják számon. Kiszélesítette a kor kolostori énekeinek addig egyszólamú határait, műveire a szárnyaló dallamívek jellemzőek. Hildegárd polihisztor volt. Kiterjedt tudományos, valamint orvostudományi értekezések kötődnek a nevéhez. Elsőként ismerte fel a víz felforralásának szerepét a betegségek megelőzésében. Leginkább azonban misztikusként, valamint három kötet szerzőjeként ismert, melyekben részletezi s elemzi nézeteit. A XVI. században boldoggá avatták, ám vatikáni bürokráciai okokból kifolyólag szentté avatása csak 2012-ben történt meg.

8. Iannis Xenakis – építész

Az elektronikus zene, illetőleg a matematikai elméleteket felhasználó komponálási mód egyik újítójának célja az volt, hogy megszabadítsa a zenét a nyugati skálarendszerektől, és újraalkossa annak palettáját oly módon, hogy az teljes mértékben összhangban legyen egy háború utáni világgal. Tehetséges építész is volt, aki Le Corbusier építészeti irodájának főtervezői közé tartozott, s aki részletesen tárgyalta az összekötőkapcsokat zene és építészet között. Xenaxis a Philips Pavilion tervét – mely az 1958-as brüsszeli világkiállítás számára készült – egy 1953/54-es művéhez, a Metastaseis-hez készített partitúravázlata alapján készítette.

9. Lera Auerbach – író és képzőművész

Az orosz-amerikai komponistanő egy több mint 100 műből álló katalógust hozott létre, mely operákat, baletteket, zenekari és kórusműveket, valamint kamarazenéket tartalmaz. Ezen kívül Oroszországban nagyra becsült költő, regényíró és képzőművész is, akinek világszerte nyíltak és nyílnak kiállításai. 2011-es, Gogol című operájához – melyhez a librettót is saját maga írta – készített néhány olajfestményt, amelyek közül kettőt kiállítottak, illetve el is adtak Moszkvában.

10. William Herschel – csillagász

Herschel terjedelmes zenei életműve 24 szimfóniát, 14 versenyművet, valamint számos, szóló billentyűs hangszerre vagy szólóhegedűre írt darabot tartalmaz. A komponálás mellett sikeres előadói karriert is magáénak tudhatott mint hegedű-, cselló-, oboa-, orgona- és csembalójátékos. Ennek ellenére leginkább amatőr csillagászként vált ismertté. 1781-ben felfedezte az Uránuszt, később a Szaturnusz két holdját, valamint az infravörös sugárzást. Herschel, akit gyakorta a modern csillagászat ősatyjaként emlegetnek, alkotta meg az „aszteroida” kifejezést, illetve róla nevezték el a Hold egy kráterét, egy medencét a Marson, egy csillagászati műholdat és még sok minden más.

fordította: Nagy Tamás

via Claire Hazelton / theguardian.com