playliszt

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretein belül került sor a Zeneakadémián arra a koncertre, amelyen a Pannon Filharmonikusok Magyarországon ritkán hallható műveket szólaltattak meg. Úgy tűnik, a hazai koncertlátogató közönség nem túl érdeklődő a kevéssé ismert alkotások iránt, ugyanis a zenekar alig egyharmad háznyi közönség előtt játszott - kiválóan. Talán az eseményt szervező fesztiválnak is nagyobb erőket kellett volna bevetnie, hogy hatásos kommunikációval keltse fel az érdeklődést a sok szenzáció mellett a műsorban szerényen megbújó klasszikus zenei koncert iránt.

Színek köré szerveződött a Pannon Filharmonikusok idei hangversenysorozata. Legutóbb Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét és Sibelius I. szimfóniáját adták elő. A két szerzőnek bizonyára volt fogalma a hidegről, e két mű színpalettájáról viszont épp a jég kékje hiányzik.

Sibelius kényelmesen mesélős, háromnegyed órás szimfóniája a timpani hosszú tremolója és a vonósok pizzicatója közötti űrt tölti ki. E kissé szemtelennek tűnő leírást kiegészíthetjük azzal, hogy Sibelius a H-E (domináns-tonika) lépést növeszti szimfóniává. A zavaros fekete (timpani tremoló) és az opálüveg (pengetett vonósakkord) között a színek ezer árnyalata képzelhető el, nekem úgy tűnt, hogy Sibeliusnak épp a jégkék nem jutott az eszébe. Sebaj. Fájjon a feje annak, aki megint összekeverte a nevet a címmel!

Zászkaliczky Ágnes Sibelius című festménye