playliszt

Felsorolni is nehéz lenne, hány olyan koncertsorozatot hallhattunk Budapesten az elmúlt években, amelyek esetén az előadó(k) erőbedobása adta az esemény maratoni jellegét, azonban a Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös produkciójaként megrendezett Mendelssohn-Schumann-maraton leginkább a közönség figyelmét és kitartását tette próbára. Egy nap alatt összesen tizenegy koncert hangzott el változatos előadói gárdával a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben és a Fesztivál Színházban, amelyekkel párhuzamosan az Üvegteremben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak hangversenyei, az Előadóteremben pedig vetítések szórakoztatták az odalátogatókat.

CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretein belül került sor a Zeneakadémián arra a koncertre, amelyen a Pannon Filharmonikusok Magyarországon ritkán hallható műveket szólaltattak meg. Úgy tűnik, a hazai koncertlátogató közönség nem túl érdeklődő a kevéssé ismert alkotások iránt, ugyanis a zenekar alig egyharmad háznyi közönség előtt játszott - kiválóan. Talán az eseményt szervező fesztiválnak is nagyobb erőket kellett volna bevetnie, hogy hatásos kommunikációval keltse fel az érdeklődést a sok szenzáció mellett a műsorban szerényen megbújó klasszikus zenei koncert iránt.

Nemcsak az idő száll el felettünk, hanem olykor a hang is. A koncerten közel ülni menő, csak éppen igazságtalan, hiszen fele annyi hangszert sem hallok (még csak nem is látom őket!), mint a hátul ülők, a néhány közeli szólamot viszont az utolsó nyikkanásig meg tudom figyelni. A Pannon Filharmonikusok április 18-i hangversenyéről is ekképp jegyeztem fel néhány részletet.