AJÁNLÓ
 
12:00
2016. 07. 20.
Bemutatták Eötvös Péter új művét a Salzburgi Ünnepi Játékokon ...
A bejegyzés folyatódik
 
12:00
2016. 07. 20.
Eötvös Péter Senza Sangue című operájának premierjére készülnek a New York-i Filharmonikusok:...
A bejegyzés folyatódik
 
12:00
2016. 07. 20.
A Concerto Budapest, az UMZE és a BMC együttműködésével megvalósuló A Hallgatás Napja fesztiválon...
A bejegyzés folyatódik
 
12:00
2016. 07. 20.
Október 31-én a hazánk egyik legizgalmasabb kamarazenei formációjaként működő Budapest...
A bejegyzés folyatódik
 
12:00
2016. 07. 20.
Október 27-én, azaz most csütörtökön igazi különlegesség fül- és ezúttal szemtanúi...
A bejegyzés folyatódik
Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Halleluja – oratorium balbulum címmel írt közös darabot Eötvös Péter és Esterházy Péter, melyet először július 30-án a Salzburgi Ünnepi Játékokon hallhat a közönség. Az oratóriumot – melyet az Ünnepi Játékok szervezői Esterházy emlékének szentelnek – Daniel Harding vezényletével a Bécsi Filharmonikusok adják elő.

Eötvös Péter Esterházy Péter Halleluja Salzburgi Ünnepi Játékok
Esterházy Péter (fotó: MTI / Kollányi Péter)

 

A mű főszereplője egy rendkívül izgalmas életű próféta, a Sankt Gallen-i bencés szerzetesként ismert Notker Balbulus (Dadogós Notker), aki a 9. században zenészként, költőként és történetíróként is tevékenykedett. Dadogása, mely az utókor szemében egyfajta védjegyévé vált, az oratóriumnak is központi motívuma. „A főszereplő próféta a jövendöléseit csak dadogva tudja elmondani, amiből aztán némi bonyodalom keletkezik.” – fogalmazott Eötvös Péter. A zeneszerző a Hallelujáról nyilatkozva Esterházy Péter jövendöléseiről is beszélt, és „igazi prófétának” nevezte az írót, aki 2011-ben a következő sorokat írta: „Nekünk határok kellenek. Mindenhová kerítéseket húzunk, a kerítést is bekerítjük. Belül vagyunk mi, kívül... hát azok nem mi vagyunk. […] Talán most először nincsen mit mondanunk a jövőről.”

Eötvös Péter Esterházy Péter Halleluja Salzburgi Ünnepi Játékok
Eötvös Péter (fotó: Marco Borggreve)
 

A főszereplő prófétához az oratóriumban két szólista is csatlakozik. Eötvös leírásában egyikük „egy jó kedélyű angyal, aki a történésekre felülről tekint”, míg másikuk narrátorként „segít a közönségnek az eseményeket jobban megérteni.” Ugyancsak szerepet kap a műben egy kórus is, mely a társadalom egy kis csoportjaként arra van ítélve, hogy hallelujázzon. Eötvös számos már meglévő hallelujából válogatott össze töredékeket, melyek a különböző szituációkban mind más-más jelentőséggel bírnak. A komponista a művel kapcsolatban felhívta a figyelmet a humor szerepére is, mely a szöveg komoly gondolatait közvetíti, valamint inspirálója volt a zenei megoldásoknak is.

„Profán, de nem túlságosan.” – fogalmazott egy korábbi interjúban Esterházy. „A műben szó esik Istenről, s közben az Isten hiányáról is. Szinte semmiről nem tudunk úgy beszélni, hogy ne legyen kérdőjel mögötte. Ezekről a nagy dolgokról különösen nem. Ez nem jelent cinizmust, sőt: éppen a dolog komolyan vételét jelenti.”

Az oratórium jelentős koprodukció eredményeként, a Salzburgi Ünnepi Játékok, a Wiener Konzerthaus/Wien Modern, a Tonhalle-Gesellschaft Zürich, a Müpa Budapest, a WDR Köln és a Sydney-i Szimfonikus Zenekar együttműködésében jött létre. A salzburgi premiert követően novemberben Budapesten, a Müpában a Halleluja magyar bemutatójára is sor kerül.

Playliszt

0 Komment