Mozart-hatás Freiburgban és Budapesten
2016 02 18. 09:00 - bamd
Mit keresnek operaáriák a Zeneakadémia Nagytermében egy Mozart-szimfónia tételei között? Egyáltalán, miért játszik egy (nevében) barokk együttes ennyi Mozartot? A Freiburger Barockorchester (FBO) ma esti zeneakadémiai koncertjén mindenre fény derül. A Mozart-hatás fantázianévre hallgató program felütéseként Gottfried von der Goltz-cal, az együttes koncertmesterével beszélgettünk.
A mai koncertlátogatók megszokásaihoz viszonyítva egészen extravagáns programmal lép a Zeneakadémia színpadára február 18-án a Freiburgi Barockorchester: a koncert első felében Mozart C-dúr (‘Linzi’) szimfóniájának tételei között izgalmas operaáriák hangzanak el a Don Giovanniból, a Così fan tuttéből és a Figaro házasságából, Christian Gerhaher előadásában. A műsor második félidejét pedig az A-dúr klarinétverseny nyitja, melyet továbbra is áriák, valamint egy kontratánc színesítenek. A műsorszerkesztési elvekkel kapcsolatban Gottfried von der Goltz a Mozart- és Beethoven-korabeli akadémiai koncertek gyakorlatára utalva elmondta, hogy ezek a gyakran nagyon hosszúra nyúló alkalmak általában egy új szimfónia bemutatására szolgáltak, amelynek tételei más kompozíciókkal váltakozva szólaltak meg. Ettől az elvtől pedig az sem áll távol, hogy – ahogyan a zenekar a zeneakadémiai koncertjén is teszi – szólóénekes közreműködésével élénk, népszerű áriákkal is szórakoztassák a közönséget.
A koncert egyéni főszereplője, Christian Gerhaher legújabb lemezén is bizonyította, milyen rendkívül közel állnak Mozarttal és a Freiburger Barockorchesterrel egymáshoz. Az együttessel több mint tíz évre visszanyúló kapcsolata épp egy, a zeneakadémiaihoz hasonló közös koncertprogrammal kezdődött. Művészi együttműködésükről von der Goltz így fogalmazott: “Számomra Gerhaher ideális partner a Mozart-áriákhoz, mivel hozzá van szokva, hogy karmester nélkül is dolgozzon. A budapesti koncert gyakorlatilag a korábbi együttműködéseink folytatásaként valósul meg.”
Gerhaher mellett az est folyamán egy másik szólista is feltűnik: a klarinétversenyben nem mást, mint az FBO egyik oszlopos tagját, a historikus zenei szcéna egyik legkiemelkedőbb klarinétművészét, Lorenzo Coppolát hallhatjuk, akit von der Goltz a következőképp jellemzett: “Lorenzo csodálatos partner a kamarazenei projektjeinkben, nagyra értékelem a kíváncsiságát, és azt, ahogyan folyton új zenei hátteret és horizontokat keres.”
Az FBO lassan több mint 30 éve koncertező csapat, ez alatt az idő alatt pedig rengeteget változtak a régizene-játszással, a historikus előadásmóddal kapcsolatos elvi és gyakorlati megközelítések. Von der Goltz az együttes történetével illusztrálva beszélt arról, melyek azok az elvek, amelyek a mai napig meghatározóak a zenekar játékmódjával, zenetörténeti felfogásával kapcsolatban:
„Rendkívül fiatal zenészekként kezdtük az FBO-t, és olyan nagy művészektől kaptunk kezdő lökéseket, tanácsokat és impulzusokat, mint Nikolaus Harnoncourt vagy Anner Bylsma. Mára már felnőttünk, érettebbek vagyunk, és azt hiszem, hogy Bach zenekari szvitjeinek és Telemann asztali zenéjének lemezre vétele volt egy olyan pont, ahol megtaláltuk a saját ízlésünket, a saját hangunkat. Azonban semmi esetre sem specializálódnánk pusztán német barokk zenére – folyamatosan keressük a francia és olasz barokk, valamint a klasszikus és romantikus repertoár izgalmas előadási kérdéseit. Épp erre példa a budapesti Mozart-programunk is…”
A Freiburger Barockorchester, ahogyan mostani koncertjükön is, legtöbbször karmester nélkül, a koncertmester irányításával dolgozik. Von der Goltz fontosnak tartotta kiemelni, hogy ez a gyakorlat még inkább előtérbe helyezi a szólistát, és középpontba állítja annak zenekarral és koncertmesterrel való dialógusát. Ez sokkal kockázatosabb is, mint karmesterrel dolgozni, de gyakran élénkebb párbeszédet eredményez. (Az FBO azonban nem utasítja el a karmestereket sem, többek között a historikus zenei világban rendkívül előkelő helyen számon tartott René Jacobs-szal is dolgoztak már együtt.)
Akadémikusság, szakmai profizmus, virtuozitás és kivételes szabadság – mindez egységes hangként egyesül a freiburgi együttesben. A Mozart-hatás pedig minden bizonnyal olyan koncert lesz, amelyhez nem lesz bűn „jó szórakozást” kívánni.
Belinszky Anna