playliszt

Három hónapot kellett várnunk az újabb MetronómTetőre, de megérte. Gódor Erzsébet miatt, a cimbalom miatt, a művek miatt.

Újra és újra felpezsdít a helyszín és a műfaj elsőre összeegyeztethetetlennek tűnő kombinációja. A Corvin Clubban még érezni az előző éjszakák diszkóbuliinak atmoszféráját, hatalmasakat kell csapni a lift ajtajára, ha le vagy fel szeretnénk menni, néha elsomfordál előttünk egy kutya vagy egy piercinges kolléga, és akkor a bár pult, a csocsóasztal és a DJ-pult látványáról nem is beszéltem. És megérkeznek a hangszerszállítók, hozzák Gódor Erzsébet cimbalmát. Feltűnnek már többször látott, és minket aznap először megtisztelő zeneszerzők, majd gyűlni kezd a közönség. Nagyon izgatott vagyok, mert nem minden nap hall kortárs cimbalomestet az ember.

Gódor Erzsébet, a Zeneakadémia nemrég diplomázott cimbalomművésznője, elhivatott közvetítője a kortárs zenének. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a cimbalom irodalma kevésbé gazdag, mint a hegedűé vagy a zongoráé, ezért játékosai számos átiratot tartanak repertoárjukon. Másrészt viszont a mai szerzők imádják ezt a hangszert, ezért gyakran komponálnak cimbalomra. Ezt nem hasraütésre mondom, hanem a zeneszerzőktől tudom. A koncert utáni beszélgetésen ugyanis a komponisták mind egyetértettek abban, hogy a cimbalom izgalmas hangszer. Nincs „túlhasználva”, viszont rendelkezik a pengetős és az ütős hangszerek, valamint a zongora számos előnyös és érdekes tulajdonságával. Az est folyamán elhangzó darabok többsége azt mutatta be, milyen sokféleképpen lehet megszólaltatni a cimbalmot: verővel a húrokra ütni, kézzel pengetni, körömmel végigszántani azokat, a fa keretet csapkodni, üveghangokkal, felhangokkal kísérletezni, s mindezt ügyesen kombinálni a pedállal.

Tornyai Péter Vonalak trapézban című darabjában volt szerencsém lapozni Gódor Erzsébetnek, és közvetlen közelből figyelni, ahogy ezek a technikai eszközök zenévé válnak. Nehéz volt nem elbambulni. Gódor olyan érzékeny, kecses mozdulatokkal simogatta meg verőivel a húrokat, máskor pedig olyan erőteljes ütésekkel varázsolt egész termet betöltő fortékat, hogy egyetlen pillanatra sem unatkoztunk. Talán nem is hallgattam még ilyen érdeklődéssel kortárs zenét. Ezúttal is hallottunk elektronikát is tartalmazó művet. Kis kerek asztal, világító alma, keverő – ott foglalt helyet a szerző, Kedves Csanád. Fényfoltok (és megmagyarázhatatlanul furcsa, tökéletlen visszaverődések) című műve élő, azonnal visszajátszott és előre felvett hangok izgalmas egyvelege volt. Hallhattuk még Nagy Ákos, Balogh Máté, Zarándy Ákos és Bella Máté egy-egy darabját is. A műveket nem csak a hangszer azonossága fogta össze, hangulatukban is kirajzoltak egy ívet, mégis megkülönböztethetőek voltak. Lehet, kicsit elfogult vagyok, de alig várom a következő (május 26-i) MetronómTetőt.

Mona Dániel

fotók: Mona Dániel