playliszt

Újabb évad, újabb MetronómTető. Immár hatodik alkalommal hallgathattunk kortárszenét a Corvin Barban és az élmény még mindig magáért beszél. Az underground-érzés, kortárszene és a szerzőkkel folytatott kötetlen beszélgetés izgalmas egyvelegét ez alkalommal a fuvola tette teljessé.

A fuvolamaraton elnevezés kiválóan illett az estére – a meglehetősen hosszú koncert középpontjában az izgalmas kortárs fuvolazene állt. A MetronómTető néhány korábbi szokatlan apparátusához (például szaxofon-hárfa) képest ez a koncert hagyományosnak mondható. Az este folyamán elhangzó modern fuvolazene nagy hagyománnyal rendelkezik. A hangszer abban a szerencsés helyzetben van, hogy a 19–20. század fordulójától kezdve a szerzők nagy figyelmet tulajdonítottak neki. A folyamat hátterében a fuvola megszólaltatási technikáinak páratlan kibővülése áll. Multifóniák, peremhangok, speciális ansatzok és még számtalan új technika jött létre a század folyamán többek között magyar zenészek – Matuz István, Gyöngyössy Zoltán, Ittzés Gergely – révén. A koncert során hallott darabok széles tárházát mutatták be ezeknek a technikáknak.

Az előadók között egytől-egyig kiváló fuvolaművészeket üdvözölhettünk: Matuz Gergelyt, Bán Annamáriát, Détári Annát és Kanyó Dávidot. A koncert során mindegyikük rendkívüli muzikalitásról és technikai tudásról tett tanúbizonyságot.

Először Baráth Bálint Itako no arioso (A vak sámánasszony ariosoja) című darabját hallhattuk Matuz Gergely előadásában. Művében a szerző az egyszólamú dallamvezetés lehetőségeivel, japán skálák használatával kísérletezett. Ennek eredménye egy nyugodt hangvételű darab, melynek előadása kiforrott muzikalitást követel meg. Matuz Gergely ennek maradéktalanul eleget tett. Biztos hangképzéssel játszott, bátran aknázta ki a zene nyújtotta dinamikai szélsőségeket.

A következő darabbal Matuz Gergely már nemcsak mint előadó, hanem mint komponista lépett színpadra. Május 7. című művében, melyben a fuvolahangot elektronika egészítette ki, egy hatalmas ívű dinamikai és texturális crescendót valósított meg. Az elektronikus zene hátterére a fuvola eleinte lassú mozgású anyagot játszott. A darab előadása során ez egyre sűrűsödött és egyre magasabb regiszterbe került, mígnem a fuvola játéka tömény, sikító hangtengerré vált.

Bánkövi Gyula A fák utolsó sóhajai című művében hatásosan alkalmazza a fuvola speciális megszólaltatási technikáit. Darabját a szerző sóhajszerű crescendo-decrescendo hullámokra építette, melyek variált alakjaikkal óriási csúcspontokat hoztak létre. Matuz Gergely előadásában a mű elementáris élményt nyújtott.

Hasonlóan élménydús volt Nagy Ákos Ruptura című darabja, melyet Bán Annamária adott elő basszusfuvolán. A hangszeren hatásosan szólaltak meg a darab speciális elvárásai, például a fuvola szájába, hangképzés nélkül való belefúvás.

Meg kell jegyeznem, hogy lelkes szervező kollégáink – Mona Dániel és Belinszky Anna – ez alkalommal már rutinosan vették fel a harcot a terem alapzajával. A korábbi MetronómTetők alkalmával sajnos rontotta a koncertélményt a különböző légkondícionáló- és hűtőgépek zúgása, és a szórakozóhely dolgozói sem ügyeltek mindig annyira a csendre, mint ezúttal. A Fuvolamaratonon az akusztikai környezet már szinte ideális volt a művek részleteinek befogadására.

Matuz István műve, a Multiappassioanata a fuvolán megszólaltatható multifóniákből ízelítőt adó technikai stúdium. Matuz Gergely rutinosan adta elő édesapja darabját, magabiztosan szólaltatta meg a kihívást tartogató hangzatokat.

Nagy Ákos Soli(e)tude című darabjának muzikális kihívásain Détári Anna magabiztosan emelkedett felül. A fuvolista kiválóan oldotta meg a mű kényes részeit, például a glissandókat.

Frappáns képcsarnokot valósított meg Pearls című művében Gyöngyössy Zoltán. A rövid tételelek mindegyikének egy-egy muzsikus/zeneszerző volt az ihletőforrása, például Kurtág György és Kurtág Márta, Serei Zsolt vagy Auréle Nicolet. A gyöngyszemeket Kanyó Dávid meggyőző muzikalitással adta elő.

Az eddig csak szólistaként fellépő fuvolisták a koncert végén fuvolanégyest alakítottak, és így szólaltatták meg Nagy Ákos Veiled Wince című művét. A darab hemzsegett az izgalmas hangzásoktól, szokatlan megszólalásoktól. 

A zenét követően sor került az elmaradhatatlan beszélgetésre előadók, zeneszerzők és közönség között. Moderátoraink ez alkalommal hátra dőlhettek székeikben, mert hamar érkeztek kérdések a közönség részéről a darabok, a fuvolatechnikák és az ifjú zeneszerző generáció felől.

Elek Martin