playliszt

"Az építészet megfagyott zene" - tartja a Goethének tulajdonított, mindazonáltal bizonytalan eredetű mondás. De nem csak ez a hasonlat az apropója annak, hogy Budapest belvárosának szívében a Budapesti Építészeti Központ, vagy közismert nevén a FUGA időről időre hangversenyeknek ad otthont. Az intézmény célkitűzései közé tartozik ugyanis a különböző művészeti ágak között való kapcsolatteremtés, különös tekintettel a kortárs művészetre. Ilyen eseménynek lehettünk szem és fültanúi vasárnap este, amikor is Csapó Gyula hatvanadik születésnapját ünnepelte a barátokból, tanítványokból, tisztelőkből egybegyűlt közönség.

A Zeneakadémia legfelső emelete, a Kupola egykoron - boldogult akadémista koromban - nagy dolgok szem- és fültanúja volt. Ha az esti órákban már nem tanteremként vagy énekkari próbateremként funkcionált, a kísérletező kedvű akadémisták előszeretettel itt prezentálták aktuális mániájukat, a zongorista például olyan darabokat hozott ide, amit a főtárgy vizsgára "nem mert volna"; a zeneszerző pedig itt végre akcióművésszé válhatott. Úgy emlékszem, hogy a Kupola abban az időben nem is volt hivatalos koncerthelyszín. Az elmúlt hét szombatján némi izgalommal kapaszkodtam fel az ötödik (?) emeletre. Amióta ugyanis megnyílt a felújított Akadémia, ilyen magasra még nem merészkedtem. A kupolatérre rá se lehetett ismerni, ami - óh, nosztalgia - azért egy kicsit fájt.

A szerző-mű-(előadó)-befogadó közötti kapcsolat körbejárásával valószínűleg többezer oldalt töltöttek már meg - és még fognak is -, amit még érdekesebbé tehet a kérdés, hogy vajon létezik-e átjárás a különböző művészeti ágak között. Néhány válaszlehetőséget kaptunk a Sound as Space elnevezésű kiállításon. Vagy koncerten, vagy tulajdonképpen min is?

Nem is oly rég (2006-ban) a Budapesti Fesztiválzenekar tűzte műsorra Richard Strauss ritkán hallható balettjének (József-legenda) zenéjét, ezúttal a Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikus Zenekar szólaltatta meg, a Szegedi Kortárs Balett pedig láthatóvá is tette.

Régi tapasztalat, hogy amit látunk, azt jobban is halljuk. Hogy van-e a zenének látható része, az már egy másik kérdés. Hogy lehet-e olyan zenét írni, melyet látni is kell (vagy érdemes): nos, ez nem kérdés.

Az Átlátszó Hang Fesztivál három koncertjén a zene láthatósága sokféle értelemet nyert. Szóba került az akusztikus folyamatok jobb megértése, azaz a zenei jelenségek átláthatósága, értelemmel való felruházása (belátás); a koncertekhez kapcsolódó kurzusukon, beavató előadásokon pedig a sound-painting segítségével látható jelek által váltak a legkülönbözőbb módon keltett hangok akusztikai értelemben rendezett egységekké, néha zenévé is… (A sound-painting - saját definíciómban - egy speciális jelnyelvvel irányított csoportos improvizációs technikát, egyfajta teremtő vezénylést jelent.)