playliszt

Lenyűgöző, mekkora fortissimók vannak Rimszkij-Korszakov Nagy orosz húsvétjában és Sosztakovics V. szimfóniájában. Június 19-én - Csajkovszkij Rómeó és Júlia című nyitányfantáziájával egyetemben - e művek hangzottak el a MÁV Szimfonikus Zenekar zeneakadémiai koncertjén.

Jordi Savall zenészként és emberként is elképesztő kisugárzással bír. Túl hetven éven, számtalan koncerten és felvételen, a gambaművész ugyanazzal az őszinteséggel és közvetlenséggel beszél a zenéről, amelyet a színpadról és lemezeiről is ismerhetünk. A historikus előadói gyakorlat egyik ma élő legnagyobb alakjával májusi zeneakadémiai koncertje előtt beszélgettünk.

Igaza volt a koncertismertető kisfüzetnek, azt sem tudtuk, kinek a játékában gyönyörködjünk Magdalena Kožená és Mitsuko Uchida vasárnapi hangversenyén. Uchida mindvégig remekül zongorázott, Kožená a koncert végén csehül énekelt, igaz, azért, mert Janáček erre a nyelvre írta dalait…

A Zeneakadémia talán legjobb újítása a "tematikus nap": egy-egy előadót nemcsak egy koncert erejéig hívnak meg, hanem előtte lehetőséget biztosítanak a hallgatóságnak és a(z örök) fiataloknak, hogy valamilyen módon betekintést nyerjenek a nagy művész világába. Ősszel - elsőként - a Holland Baroque Society szerepelt ily módon: ők a hangversenyt megelőző este zenekari workshopot tartottak, illetve engedélyezték a próbájukon való részvételt. Május 18-án Jordi Savall vendégeskedett Budapesten, aki az esti koncert délelőttjén nyilvános mesterkurzuson tanított.

És most nem a Zeneakadémia ősszel induló kamarazene fesztiváljának alcímére gondolok, hanem arra, hogy a Concerto Budapest múlt hétvégi hangversenyén (pontosabban hangversenyein) két szerző egy-egy műve csendült fel: az első félidőben egy első - bár a megjelenés dátuma miatt másodiknak nevezett -, a másodikban vagy, ha úgy tetszik, utolsóban pedig egy utolsó. A két szerző Chopin és Beethoven…