playliszt

Brecht/Weill Aki igent mond (Der Jasager) című iskolaoperája (1930) volt az idén Németországot és Berlint középpontba állító „Bridging Europe – Európai Hidak” fesztivál egyik legérdekesebb újdonsága. A Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves színészhallgatóinak és a BFZ muzsikusainak együttműködéséből született előadást Jankó Zsolt vezényelte koncentráltan, Novák Eszter pedig egyszerűségében is artisztikusan rendezte meg a Művészetek Palotája Fesztivál Színházában. A nagysikerű produkciót a tervek szerint tanintézményekben is elő fogják adni – híven a szerzők eredeti szándékához.

Kurt Weill (1900-1950) zenéje mindvégig „egyszerű és népszerű” (a komponista szavaival: „einfach und volkstümlich”), anélkül hogy egy pillanatra is primitívnek vagy invenciónélkülinek hatna. Az „egyszerű” – valójában nagyon is kifinomult – zenéhez pedig egyszerű mese dukál, amely azonban Bertolt Brecht (1898-1956) átköltésében többértelmű tanulsággal bír.

Bertolt Brecht és Kurt Weill

Az eredetileg diákok általi megszólaltatásra szánt iskolaopera („Schuloper”) cselekménye egy 15. századi japán nó-dráma – eredetileg buddhista szemléletű – meséjén alapul, amelyet a zeneszerző Elisabeth Hauptmann fordításában ismert meg és ajánlott Brechtnek feldolgozásra. Weill egy 1930-ban vele készült interjúban így foglalta össze az Aki igent mond cselekményét: „A főszereplő egy fiú, aki vándorútra szeretne menni tanárával, hogy a városból gyógyszert hozzon beteg édesanyjának. Az út veszélyes, ezért az anya nem akarja elengedni a fiút. A tanár is megpróbálja lebeszélni. A fiú azonban elmegy, hogy segítsen beteg édesanyján. Útközben, amikor eljutnak a legveszélyesebb helyhez, a fiú hirtelen kimerül, és ezzel az egész társaságot veszélybe sodorja. A fiút a következő választás elé állítják: forduljanak vissza, vagy pedig kövessék azt a régi szokást, amely azt parancsolja, hogy a betegeket le kell vetni a völgybe. A fiú az utóbbi mellett dönt. »Igent mondott«, énekli a kórus.

Néhány dolgot Brecht a szövegben másként motivált, mint ahogy az a japán ősszövegben volt… A motiválás az orvossággal, amelyet azért szeretne elhozni a fiú, hogy beteg anyját megmentse, szintén Brecht műve… Mindenekelőtt abból kiindulva vittünk bele egy mozzanatot, hogy a diákoknak a tandrámából valamit tanulniuk is kellene. Ezért vittük bele a beleegyezésről szóló mondatot. »Minden megtanulandók közül első a beleegyezés tudománya.« Ezt kell a diákoknak megtanulniuk. Tudniuk kell, hogy egy közösség, amelyhez az ember csatlakozik, megköveteli az egyes embertől bizonyos következtetések levonását. A fiú végigmegy a közösség útján, amikor igent mond a völgybe való letaszításra… Az »egyetértésnek« ezen a tendenciáján keresztül a tandráma politikai tartalmat kap, de természetesen nem pártpolitikait.” (Kurt Weill szavait a Musikpflege c. folyóirat 1930/I. számából Weiss János fordította.)

Szántó Balázs (Fiú)

Ne egészen higgyük el Kurt Weillnek, hogy az Aki igent mond tanulsága „természetesen nem pártpolitikai”… Hiszen alig fél évvel Brecht/Weill művének bemutatása után ugyancsak Berlinben zajlott le Brecht egy másik tandrámájának ősbemutatója is, ezúttal Hanns Eisler (1898-1962) megzenésítésében. Címe: Az intézkedés (Die Maßnahme), szereplői pedig kommunista agitátorok, akik kivégzik fiatal elvtársukat, amiért az – színtiszta humanizmusa okán – minduntalan veszélyezteti a többiek forradalmi küldetését. Kulcsmozzanat itt is, hogy a fiatal elvtárs beleegyezik a többiek rajta végrehajtandó „intézkedésébe”…

Bertolt Brecht és Hanns Eisler

Az intézkedés című tandráma „tanulságát” övező heves félreértések mindazonáltal arra késztették Brechtet és Eislert, hogy előadási tilalommal sújtsák saját művüket. (Ez alól azonban a jogörökösök néha kivételt tesznek, mint az néhány évvel ezelőtt Bécsben történt. Nálunk is érdemes lenne egyszer megszólaltatni Az intézkedést, mivel Eisler nem kisebb – csak kevésbé játszott – zeneszerző Weillnél…) Mindezzel együtt Brecht szükségét érezte annak, hogy a Der Jasager párdarabját, a Der Neinsagert („Aki nemet mond”) is megírja. Ebben a fiú nem ért egyet azzal, hogy letaszítsák őt a völgybe, mire társai belátják: a közösségi érdek megsértője nem hibás, ha egyszer a közösség érdeke fogalmazódott meg hibásan.

Jóllehet a Der Neinsagerhez nem készült eredeti zene, a Fesztivál Színházban látott produkció létrehozói mégis úgy döntöttek: előadják a Der Jasager zenéjének felhasználásával. Okos döntés, mivel a példázat változatlan aktualitása így válik félreérthetetlenné. Az Aki igent mond igencsak aktuális ott és akkor, ahol és amikor a kisebbségtől elvárják, hogy mindenáron a többség (vagy többségként feltüntetett másik kisebbség) akaratával azonosuljon…Az Aki igent mond mindig és mindenütt aktuális, ahol a csoport, a társadalom, a nép és a nemzet érdekére hivatkozva sérülnek az emberi vagy a személyiségi jogok.

Vizi Dávid (Tanító)

A Színművészeti Egyetem másodéves színészhallgatói – mindenekelőtt Vizi Dávid (Tanító), Szántó Balázs (Fiú) és Kádár Lilla (Anya) – fegyelmezetten és tisztán (hangilag is tisztán!) szólaltatták meg Brecht/Weill iskolaoperáját. Mint a mellettem ülő kedves, nyugdíjas zongoratanárnő találóan megjegyezte: kifejezetten üdítőleg hatott, hogy ezúttal nem „operás” hangeregetéseknek voltunk kitéve…

Mesterházi Máté

(A próbákon K. Kovács Ákos fotózott)