playliszt

A zenetörténet nagy alakjainak néha meglehetősem furcsa a természetük. Zsenik, tehát lehetnek antiszociálisak, különcök vagy szélsőségesen extrovertáltak, csak legyintünk rá, hiszen „művész” az illető…

Carlo Gesualdo, Venosa hercege még a toleráns közönség számára is kilóg a keretből. Korai életéről viszonylag keveset tudunk, még születésének éve (kb. 1560) is kétséges. Legfontosabb mestere Pomponio Nenna volt. Gesualdóról feljegyzik, hogy a zenén kívül más nem nagyon érdekelte, a lantjáték volt a fő szenvedélye, de csembalón és gitáron is kitűnően játszott.

A maga korában Carlo Gesualdo haladó irányzatot képviselt a zenében, hogy hatását mai, kortárs szerzőink is csodálják. Az akkor már hanyatlóban lévő, úgynevezett manierista stílust képviselte, s ennek keretein belül kísérletezett a kromatikával és a disszonanciával, elképesztő és máig ható eredménnyel.

Bár Gesualdo a művészetre tett hatása megkérdőjelezhetetlen, igazi hírnevét vérfoltos magánéletének köszönheti Venosa hercege. 1586-ban, kb. 26 évesen Gesualdo feleségül vette unokahúgát, Donna Maria d’Avalost. Két éve voltak házasok, mikor a hölgy viszonyt kezdett Fabrizio Carafával. A viszonyról – ahogy illik – mindenki tudott, csak a férj nem. Két évig ment ez így, majd a herceg mégis gyanút fogott. Úgy tett, mint aki vadászni indul, de titokban visszatért a kastélyba, és in flagranti érte a szerelmeseket, és dühében mindkettejüket megölte. Nemes lévén a bíróságtól nem kellett félnie, de a rokonoktól joggal tartott – hazamenekült szülővárosába, Venosába.

A gyilkosságról rengeteg adat maradt fenn, a szolganép mind látta és tudta, hogy mi történt. A hír azonnal elterjedt, az utcákon beszélték, sőt, a kor költői is megénekelték. Még Torquato Tasso, Gesualdo barátja is hasznot remélt húzni barátja tettéből, s egy verset faragott a véres eseményről. Ezek a részletes, ma is sokkolóan ható irományok, adatok nyomtatásban is megjelentek, de Venosa hercegének semmi sem árthatott.

Egyes források szerint Gesualdo megölte második, Mariától született gyermekét is, mert kételkedett benne, hogy valóban az övé-e. Mások azt állítják, hogy bosszúszomjas apósa életét is kioltotta, de erről a két esetről semmilyen egyértelmű bizonyíték nem maradt fenn.

1594-ben Gesualdo újra megnősült, és Ferrarába költözött. Itt hamarosan kiadta első madrigálkötetét, ebben a műfajban alkotott igazán maradandót. Itt, majd később Venosában is megadatott neki a lehetőség, hogy hivatásos énekesekkel dolgozhatott, rajtuk kísérletezhetett. Ezekben az időszakokban semmi és senki más nem érdekelte, csak a zene. Második feleségével sem volt felhőtlen a viszonya: az asszony bántalmazással vádolta férjét, és többet voltak külön, mint együtt. Közös gyermekük kicsi korában meghalt, emlékét egy gesualdói templom festménye őrzi - apjával, annak testvérével és anyjával együtt szerepel a képen.

Élete vége felé Gesualdo depresszióban szenvedett. Egy ismerőse által írt levél tanúsága szerint szolgái nap mint nap megverték, állítólag külön szolgát tartott fenn ennek a feladatnak az elvégzésére. Hogy ezt az állapotot az általa elkövetett gyilkosságok váltották-e ki, ma már nem tudhatjuk. Ma, közel fél évezred elteltével már csak hat madrigálkötete és Nagyheti responzóriumának meghallgatása tud közelebb vinni minket hozzá, és ahhoz a különleges, színes, furcsa korhoz, amelyben élt. 

Playliszt