playliszt

A világ vezető operaházát, a new york-i Metropolitant először 1883-ban nyitották meg. Akkori formájában még nem volt alkalmas nagyszabású előadások megvalósítására vagy befogadására, így a XX. század derekán átalakították. Új külsejét 1966-ban mutatta meg először a nagyközönségnek. Ismerjük meg alaposan e csodálatos épület titkait!

PUCCINI, A REKORDER

A díszletek, egyéb kellékek és az elektromos felszerelések együttesen közel 1300 konténert tesznek ki. Kamionokkal fuvarozzák a Metből New Jerseybe, ahol tárolják őket, illetve vissza, ha szükséges. A könnyen szállítható, összecsukható felszerelést általában sötét éjjel szerelik össze, hogy a próbákat és az eladásokat ne zavarják. Párhuzamosan általában négy-hét előadás fut a Metben, ami kb. 80 konténernyi kelléket jelent. Ebből a szempontból a legigényesebb darab Puccini Bohémélet című operája, amely több száz embert mozgatott.

A KÍSÉRTETVENDÉGLŐ

A Met hatodik emeletén volt valaha egy étterem. A Top of the Met (A Met teteje) névre keresztelt intézményből csodálatos kilátás nyílik a Lincoln Centerre. Bár a hely több évtizede zárva van a nagyközönség elől, két lift emeletlistáján még mindig szerepel ez a gomb. Ha valaki opera-, balett- vagy koncertjegyet vesz, a Met fő éttermében van lehetősége elfogyasztani könnyű ebédjét vagy gyertyafényes vacsoráját. 

FESTMÉNYEK PARKOLÓPÁLYÁN

A Met 1966-os újbóli megnyitásakor Raoul Dufy négy akvarelljét, melyeket eredetileg egy 1950-es  Broadway-produkcióhoz tervezett, helyeztékel az előbb emlegetett Top of the Met étteremben. Amikor a helyiséget lezárták, a festményeket a pincében található próbatermek egyikébe vitték. Most ott hevernek elfeledve, tűzbiztos csomagolásban az ajtó mögött, várva a jobb időket, amikor újra gyönyörködhetünk bennük.

KEZEKET FEL!

Az operák jelentős részében igencsak tocsog a vér és dúl a harci kedv. A Metet sem éri felkészületlenül az ilyen cselekmény, a színfalak mögött elképesztő gazdagságú fegyvertár bújik meg, egy szoba, padlótól mennyezetig rakva kardokkal, tőrökkel és puskákkal.

ISTENI SZOBA

25 méter magasan a nézőtér felett vannak eldugva az óriási reflektorok egy apró szobában. Itt ücsörögnek a technikusok, akiknek az a dolguk, hogy a művészek kellően ragyogjanak. Néha, amikor a partitúrában „Égi hang” kitétel szerepel, az énekesek bemásznak ebbe a kis helységbe és itt eresztik ki a hangjukat.

JÓ ÉTVÁGYAT!

A cselekmény gyakran megköveteli, hogy a művészek egyenek, és a Met igaz életeket kínál ebből a célból. Az eledelek nagy része a színfalak mögött készül, egy hűtőszekrénnyel, mikrohullámú sütővel, pirítóssal és rezsóval felszerelt kis konyhában. És nem felejtsük el a rengeteg bor-helyettesítő löttyöt a jeges teától a sima szódavízen keresztül egészen a dobozos limonádéig.

PINGVINEK ELŐNYBEN

A hiedelemmel ellentétben a Metben nincs kötelező viselet… hacsak nem vagyunk tagjai az előkelő Metropolitan Operaklubnak. A XIX. századi gyökerekkel rendelkező klub zártkörű, szigorúan meghívásos alapon működik. Az új tagot egyvalakinek ajánlani kell, és egy másik tag jóváhagyására is szükség van a csatlakozáshoz.  Ide, ahová privát lift visz fel a földszintről, a férfiak csak frakkban (azaz pingvinben) , nők csak estélyiben léphetnek be. 

Forrás: Brent Ness, Sam Neuman és Nina Ruggiero (www.amny.com)

Playliszt