„A művészet egy bátor út a békesség felé”
2016 10 02. 11:15 - bamd
A világhírű, nemrég Budapesten is fellépő amerikai operaénekes, Joyce DiDonato különleges kezdeményezéssel állt elő. Legújabb CD-jének (In War and Peace – Harmony Through Music) külön honlapot készíttetett, mely szinte egy konceptuális művészeti projekt. A honlapra lépve a következő kérdést tette fel több különböző, európai, arab és ázsiai nyelven: „Te hogy találod meg a békét a káosz közepén?” A kérdésre bárki válaszolhat: zenekedvelők, előadóművészek, zeneszerzők, üzletemberek, uralkodói családok tagjai és egyszerű, mindennapi emberek válaszait egyaránt megtalálhatjuk a világ számos országából Omántól Argentínáig. Van, aki a teljes nevét, foglalkozását és életkorát is megadja, van, aki csak egy keresztnevet, foglalkozásként esetleg annyit, hogy „ember”. Érdemes végignézni, milyen válaszok születnek a napjainkban igencsak aktuális kérdésre.
Van, aki röviden válaszol, egyszerűen és egyértelműen:
- „Anna” Kanadából: „Baráti kapcsolatokban, szerelemben, természetben és zenében.”
- John Kander, a Cabaret musical egyik zeneszerzője: „zenét hallgatok a belső hallásommal.”
Van, aki a mindennapokban találja meg a békességét:
- Roberto, 53 éves afganisztáni tanár: „(...)imádok zenét hallgatni, a macskámat az ölemben tartani, nézni azt az asszonyt, akit szeretek és akivel élek, ahogy mindennapi dolgokat tesz, beszélgetni az irodalomról a növendékeimmel… A béke bennem van, Istennek adok hálát ezért, mert tudom, hogy ez egy igazi kiváltság.”
- Simon Rattle, aki „karmester és apa”-ként definiálja magát: „Bár klisé, de elég csak a gyermekeimet figyelnem ahhoz, hogy tudjam, milyen is a béke, és ők emlékeztetnek arra is, miért kell ezért a békéért szüntelenül küzdenünk. Mindez ennyire egyszerű és banális.”
- Koffi, egy zenész a calais-i menekülttáborban: „A békességet egy virág szépségében, egy madár dalában és a napsütés melegében találom meg. Egy madár képének a vízben való visszatükröződésében, a libbenő szárnyaiban. Amikor a virágok ragyogó színeire nézek, sárgára és narancsra, ezek életre kelnek és a lelkemet is ragyogóvá teszik.”
- Jorge, zenét tanuló diák a calais-i menekülttáborból: „A barátaimmal való találkozásban megtalálom a békességet. De ugyanez a békesség ott van egy ismeretlen ember szemeiben megcsillanó törődésben, és abban, hogy emlékeztetem magam: nem vagyok egyedül.”
Van, aki a vallásban talál békességet:
- Frederica von Stade mezzoszoprán: „(...) az Üdvözlégy, Máriát imádkozom. Ezt a szokást a katolikus iskolás éveimből őriztem meg, olyan, mint egy mantra. A szavakra gondolva elmúlik a félelmem, az ima tartalmára koncentrálva pedig lépésről lépésre előrébb jutok.”
- Sami Khan londoni taxisofőr: „A meditációban találok békét. Szúfi iszlám vallású vagyok, bekötöm a fejem, becsukom a szemem, és amennyire csak lehet, Istenre gondolok. Ez ad nekem békességet.”
- Dominik, domonkos rendi szerzetes Franciaországból: „Istenben. Az Egyetlenben, akivel az imáimban találkozom, a Szóban, liturgiában és mindenek fölött szegény testvéreim arcában, akiknek rejtett jósága aláaknázza az ördög dölyfös nevetését, utálatát és a szenvedést.”
A zenészek jó része hivatásában keresi és találja a békességet:
- Konstantina Tong zenész az Egyesült Királyságból: „A lelkemből szóló zenén keresztül találom meg a békét, reménységet és erőt a káosz közepén, hiszen ezáltal tudhatom, hogy van még szépség ezen a világon.”
- Schiff András: „Ahhoz, hogy megtaláljuk a külső békét, előbb mindannyiunknak meg kell találnunk a belső békénket. Csend a kezdete és a vége minden zenének – ezt a csendet kell megőriznünk ebben a zajos világunkban is.”
- Riccardo Muti: „Mi zenészek Harmóniát, Szépséget és Békét adunk a világnak. Az ókori görögök úgy mondták, hogy minden, ami a Szépséget előidézi, az Jó és Igazságos is egyben, és ez fordítva is igaz. A zenén keresztül megtaláljuk ezeket, s ezek táplálják az emberiséget az egész világon, a zene a Szereteten keresztül Harmóniát és Békét hoz az emberek közé. S mint Dante mondja, a szeretet mozgatja a napot és a többi csillagot is.”
Ugyanakkor nem minden zenésznek a zene jut az eszébe, ha a békességre gondol:
- Placido Domingo: „Megőrzöm a nyugodtságomat, és pozitívan gondolkodom. Gyakran így érem el a derűs feloldódást.”
- Alfred Brendel: „(1) Szkeptikus vagyok: a hit, a fanatikus hit egyenes út az erőszakhoz és a háborúhoz. (2) A művészetekben élve: Nietzsche szerint létezésünk és a világ egyetlen fenntartója az esztétika. (3) Élvezem a szerelmem szeretetét és viszonzom neki. (4) Próbálom megőrizni az egyensúlyomat, a szélsőségek között táncolva.”
Számos különböző választ olvashatunk ismert és kevésbé ismert emberektől, zenészektől és nem zenészektől – élmény végiglapozgatni a rövid bejegyzéseket. A projekt még nem ért véget, minden nap újabb és újabb szövegek kerülhetnek fel a weboldalra, akár mi magunk is írhatunk. De vajon mit válaszol maga Joyce DiDonato a kérdésre? A Háborúban és békében – harmónia a zenén keresztül című albumhoz írt kísérőszövegében így fogalmaz:
„A történelem ingája folyamatosan mozog kétségbeesés és remény, félelem és boldogság, káosz és nyugalom között. Egy nyugtalan, kétségbeesésre, elszigetelődésre és időnként erőszakra, ugyanakkor – szerencsére – nagylelkűségre és mások iránti együttérzésre is hajlamos tömeg vagyunk. A Föld egy 2016-ban élő lakójaként úgy érzem, hogy mivel életünk minden pontján támadások fenyegetnek, időnként túl nagy a kísértés, hogy pesszimizmusba és zűrzavarba süllyedjünk. Én ennek ellenére egy harcias, büszke és szolgálatkész optimista vagyok. Azt kérdem magamtól: lehetséges biztos és tartós békességet megtalálni ebben a fülsüketítő káoszban? Ha igen, hogy érhetjük ezt el? A magas művészet alkotói évszázadokon át megjelenítették koruk atrocitásait az isteni harmónia pillanataival együtt, bátran megmutatva mind brutális természetünket, mind pedig emelkedett emberiességünket. A művészet egyesíti, átlépi a határokat, összeköti a szétkapcsolódottat, elcsendesíti a zűrzavart, fenyegeti a hatalmat és a status quo-t és dicsőségesen magasztalja a szellemet. A művészet egy bátor út a békesség felé.”
Joyce DiDonato – CD-n és dupla LP-n is megjelenő – albumán barokk operaáriák, Händel, Purcell, Jommelli és Monteverdi műveinek részletei kaptak helyet, a művésznő partnere az Il Pomo d’Oro barokk együttes. A kiválasztott áriák bejárják az emberi érzések véglegeit a zűrzavartól, reménytelenségtől és káosztól a vágyott békességig. Ezek az érzések sokszor összefonódnak: külső konfliktus és belső csendesség, belső háború az emberi lélekben és mégis békesség odakint. A művésznő válogatása szinte felszólítja a hallgatót, hogy határozza meg magát mindezek között. Hol vagyunk? Hol tartunk?
Szabó Ferenc János