playliszt

Megemlékezések sora, margitszigeti, majd Erkel-színházi operabemutató, az Operaházban tartott operavizsga műsora, sőt decemberre tervezett zenetudományi konferencia jelzi: magyar vonatkozású zenei évfordulót ünnepel az operavilág, a keszthelyi születésű Goldmark Károly 1915-ben, éppen 100 esztendeje hunyt el. Ugyanakkor Erkel, Wagner és Verdi 200. évfordulója után néhány évvel kissé szegényesnek tűnik a „felhajtás”. Pedig Goldmark – tagadhatatlanul – az Osztrák-Magyar Monarchia éveinek legnépszerűbb „hazai” operaszerzője volt.​

„Hazai”, azaz osztrák-magyar. Talán itt érhető tetten az évforduló kevéssé átütő megünneplésének oka. A magyar születésű Goldmark Károly alig tudott magyarul, élete nagy részét Bécsben töltötte. Zeneileg – mondhatnánk – inkább tartozott az osztrák zenekultúrához, mintsem a magyarhoz. Magyarországon csak akkor kezdték elismerni, amikor már világhírű lett – persze ekkor hirtelen a legnagyobb élő magyar zeneszerzőként ünnepelték. E „magyar” zeneszerző hat operát írt, mindegyiket német (!) nyelven. S csak némi fanyar szájízzel dicsekedhetünk azzal, hogy e hat operából bizony egynek az ősbemutatója Budapesten, a Magyar Királyi Operaházban volt. Nem, sajnos nem A Sába királynőjéé, hanem a Götz von Berlichingen című ötödik operáé. Elkerülhetetlen a kérdés: egyáltalán ismerjük Goldmark Károly operáit?

Goldmark hat operája hat különböző világ. Meglehetősen hosszú idő alatt készültek el ezek a művek: az első ősbemutatója 1875-ben volt, míg az utolsóé 1908-ban. A Sába királynője bibliai történetből kibontott orientalista nagyopera, Meyerbeer, Wagner és Verdi operáival a háttérben. A pálmafákkal, csábító arab királynővel és táncosnőkkel teletűzdelt keleti koloritot majd’ tíz évvel később észak-európai történet követte: a Merlin című operában Artúr király (avagy Goldmark kottájában Artus) és a kerekasztal lovagjai wagneri zenedrámában küzdenek meg a gonosszal. Két dráma után egy meseoperával jelentkezett az ekkor már őszülő zeneszerző. A Charles Dickens alapján készült A házi tücsök – Eduard Hanslick bécsi zenekritikus szavaival élve – „hirtelen találkozás a jóravaló, szegény falusiakkal, ahol senkinek a máját nem tépi keselyű, senkit sem szaggatnak szét amazonkezek.” Emlegethetnénk az időskorában vígoperát író Verdit, azonban az ekkor még csak 66 éves Goldmark tovább írja operáit, új és új témákat keresve. A homéroszi eposzokhoz nyúl vissza A hadifogoly (a magyar címből nem derül ki, hogy ő egy hadifogoly nő, Die Kriegsgefangene) című kétfelvonásos, patetikus-hősi operájában. Már a 20. század első éveiben keletkezett a Goethe-történeten alapuló, ámbár azt elég zavarosan operává alakító Götz von Berlichingen. S maradva az irodalmi operáknál, a sort Shakespeare zárta: a 78 éves mester a Téli regével újra nagy sikert tudott elérni.

E sikert bizonyítja, hogy a Téli rege – ha erősen meghúzott változatban is – elhangzott a Zeneakadémia opera tanszakának idei vizsgáján. A Sába királynőjén kívül azonban más opera nem hallható itthon. S külföldön? A Sába királynőjét Frankfurtban is színpadra állították, s a németországi Annaberg-Buchholz nevű városka Winterstein Theaterjében 2012-ben színre került a Götz von Berlichingen, sajnos nem olyan nagy sikerrel, hogy az évfordulóig repertoáron maradjon.

Fenti, akadékoskodó kérdésemre tehát jogos a visszakérdezés: hogyan ismerhetnénk Goldmark operáit, ha nem játsszák őket? Netán vannak hangfelvételek? A válasz sajnos az, hogy alig. Teljes, CD-n hozzáférhető operafelvétel mindössze két Goldmark-operából létezik. A régi lemezek gyűjtői ismerhetnek még egyet s mást Goldmark operáiból, azonban ők se mindent. Bár Goldmark utolsó három operájának bemutatói idején már lehetséges volt a hangrögzítés, éppen A hadifogolyból nem készült hangfelvétel, a posztwagneri hömpölygésű zenefolyam nem tette lehetővé, hogy részletet ragadjanak ki belőle a hangrögzítés hajnalán – s tegyük hozzá, talán ez volt Goldmark legkevésbé sikeres operája, mire elterjedtté vált a gramofon, már lekerült a színházak repertoárjáról. Ezzel szemben a Götz von Berlichingen és a Téli rege részleteiből már készültek az ősbemutatót követően hangfelvételek, a Götzből ráadásul Budapesten, 1903-ban és 1905-ben. A Téli rege Goldmark életében az ősbemutató énekeseinek 1908-as bécsi hangfelvételei mellett pedig 1910-ben Moszkvában is gramofonlemezre került. A házi tücsök korabeli népszerűségét mutatja, hogy négy részletéből 1903-ban, 1907-ben és 1914-ben is készültek lemezek Bécsben. Ezek a korai hangfelvételek ugyanakkor olyan ritkaságoknak minősülnek, hogy még a YouTube sem igen ismeri őket.

A Goldmark életében rögzített felvételek közül mindössze Antonia Nyezsdanova 1910-ben, s Maria Jeritza 1914-ben készült lemezeit hallgathatjuk meg e korai hangzó kincsek közül az interneten – a darabok mai ismeretlensége abban is megnyilvánul, hogy feltöltőjük összekeverte Jeritza két felvételének címét, s ez senkinek sem tűnt fel. Pedig remek zenék, s az előadás is méltó hozzájuk.

Az „Ein Geheimniss wundersüß” szövegkezdetű részletben feltűnhet a virtuóz ciripelés, míg az „Ach! Das ist herrlich!” kezdetűben nyilvánvalóvá válik, hogy Goldmark zenéje nemcsak lendületes, de igen hatásos is, persze kell hozzá egy remek énekes, mint amilyen Maria Jeritza volt.

Antonia Nyezsdanova 1910. január 28-án készült hangfelvételén elsőre zavaró lehet az orosz szöveg, de az ária második felének lenyűgöző koloratúrái ismét nemcsak az énekes, hanem a zeneszerző érdemeit is kidomborítják. E korai hangfelvételeket hallgatva az embernek az az érzése, hogy nem „ritkaság”, hanem „repertoárdarab” az, ami szól – ahogy ez akkor igaz is volt. Ma ezek már sajnos csak ritkaságok, mind az operák, mind pedig a hangfelvételek szempontjából. Érdemes hallgatni őket. S ha már itt az évforduló, érdemes lenne (lett volna?) összeszedni egy CD-re valót a többi Goldmark-opera korai hangfelvételeiből is. Volna miből válogatni.

(A Sába királynője és a Merlin felvételeire e cikk folytatásában fogunk visszatérni.)

Szabó Ferenc János