playliszt

Habár széles körben kedvelt operáját, a Sába királynőjét emlegetve szinte nincs is olyan, kinek ne jutna eszébe egyből Goldmark Károly neve, a 19. században élt komponista valós repertoárja sajnos alig ismert manapság. A magyar és osztrák gyökerekkel egyaránt rendelkező szerző életművének egy évszázad elteltével csupán főbb darabjai maradtak benn a zenei köztudatban, sok kompozíciójáról pedig egyáltalán nem készült még felvétel sem. A komponistára a tavalyi emlékév hívta fel hosszú idő után először a figyelmet, felidézve néhány, már-már megporosodott művet.

(A cikksorozat első két része itt és itt található.)

A Sába királynője 1980-as felvétele sem nyitotta meg a Goldmark-operák hangfelvételeinek sorozatát. 2009-ben viszont igazi ínyencség került a lemezboltokba, a Merlin című Goldmark-opera teljes hangfelvétele a Hänssler és a BR Klassik koprodukciójában.

Goldmark Károlynak talán két olyan műve van, amelynek a hangfelvételét a legtöbb lemezboltban meg lehet vásárolni: a Hegedűverseny és a Sába királynője. Utóbbi a zeneszerző első és egyben legsikeresebb operája, már Goldmark életében is színre került nemcsak Európa legnagyobb operaházaiban, de Amerikában is.

Megemlékezések sora, margitszigeti, majd Erkel-színházi operabemutató, az Operaházban tartott operavizsga műsora, sőt decemberre tervezett zenetudományi konferencia jelzi: magyar vonatkozású zenei évfordulót ünnepel az operavilág, a keszthelyi születésű Goldmark Károly 1915-ben, éppen 100 esztendeje hunyt el. Ugyanakkor Erkel, Wagner és Verdi 200. évfordulója után néhány évvel kissé szegényesnek tűnik a "felhajtás". Pedig Goldmark - tagadhatatlanul - az Osztrák-Magyar Monarchia éveinek legnépszerűbb "hazai" operaszerzője volt.​

Ma 100 éve, hogy elhunyt Goldmark Károly zeneszerző, hegedűművész és zenepedagógus.

Keszthely szülötte szegény családba érkezett 1830. május 18-án, apja kollégájánál kezdett hegedülni tanulni, leckéit később Sopronban és Bécsben folytatta, hála féltestvérének, Goldmark Józsefnek, aki anyagilag gondoskodott öccséről. Lehetőségei végesek voltak, így anyagi okok miatt vegyészmérnöki tanulmányait félbe kellett hagynia. Önállóan tanult tovább, majd beiratkozott a bécsi konzervatóriumba. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején Sopronban és Győrben működött színházi zenészként, ugyanezt az állást töltötte be Budán 1850-ben, itt ismerte meg a korszak divatos operaszerzőinek alkotásait.