playliszt

"Sok szép zenét hallottunk kiváló előadásokban, de a sportteljesítmény közben nem sikerült megfigyelni és megízlelgetni igazán a tájat és annak szépségeit." - zártam a Fesztiválakadémia vasárnapi koncertjének hátulütőiről szóló cikkemet. A tapasztaltabb és a legkitartóbb futóknak azért volt miben gyönyörködniük, sok minden történt a fesztivál zárókoncertjén.

Varietas delectat, azaz a változatosság gyönyörködtet - a Fesztiválakadémia nyitókoncertjének ajánlójaként is olvasható mondat akár mottója is lehetne a rendezvény első estéjének. Hogy rögtön előre szaladjak, a Fesztiválakadémia művészeinek igaza volt: Veress Sándor, Schumann, Kreisler, Purcell és Sosztakovics művei tökéletesen megférnek egymás mellett. És nemcsak megférnek, de közelségük olyan izgalmas színeket és frissességet kölcsönöz egymásnak, amely csak a legkülönlegesebb koncertprogramok sajátja.

Habár széles körben kedvelt operáját, a Sába királynőjét emlegetve szinte nincs is olyan, kinek ne jutna eszébe egyből Goldmark Károly neve, a 19. században élt komponista valós repertoárja sajnos alig ismert manapság. A magyar és osztrák gyökerekkel egyaránt rendelkező szerző életművének egy évszázad elteltével csupán főbb darabjai maradtak benn a zenei köztudatban, sok kompozíciójáról pedig egyáltalán nem készült még felvétel sem. A komponistára a tavalyi emlékév hívta fel hosszú idő után először a figyelmet, felidézve néhány, már-már megporosodott művet.

Augusztus 5-én délelőtt a veszprémi Érseki Palota impozáns épületében jártunk, J. S. Bach két csellószvitjét, a G-dúrt (BWV 1007) és a D-dúrt (BWV 1012) Rohmann Ditta játszotta.

"Az építészet megfagyott zene" - tartja a Goethének tulajdonított, mindazonáltal bizonytalan eredetű mondás. De nem csak ez a hasonlat az apropója annak, hogy Budapest belvárosának szívében a Budapesti Építészeti Központ, vagy közismert nevén a FUGA időről időre hangversenyeknek ad otthont. Az intézmény célkitűzései közé tartozik ugyanis a különböző művészeti ágak között való kapcsolatteremtés, különös tekintettel a kortárs művészetre. Ilyen eseménynek lehettünk szem és fültanúi vasárnap este, amikor is Csapó Gyula hatvanadik születésnapját ünnepelte a barátokból, tanítványokból, tisztelőkből egybegyűlt közönség.