playliszt

"…a clavecint [csembalót] a maga idejében aligha hurcolták koncertpódiumra; ez a vékonyhangú szerszám specialiter kamarahangszer volt, melyet csak kamarában, azaz szobában használtak. Ha tehát valaki azt kifogásolja, hogy a kamarának teremmé való bővülésével a hangzás is arányosan megnövekedett, kifogásait azzal kellene kezdenie, hogy a tér bővítését helytelenítse, amivel azt nyilatkozná ki, hogy Rameau, Couperin, Scarlatti és Bach nem valók hangversenyterembe."

Nagyot fordult a zenei világ Bartók Béla 1912-ben megjelent "Clavecinre írt művek előadása" című cikke óta. Mára a 20. század közepén létrejött historikus előadói gyakorlat, és ennek folyományaként a korhű hangszerek használata nemcsak polgárjogot nyert, hanem úgyszólván kötelező lett; így manapság inkább az okoz feltűnést, ha valaki arra vállalkozik, hogy nyilvános hangversenyen barokk műveket csembaló helyett zongorán szólaltat meg. A Zeneakadémia "Összkiadás élőben" című hangversenysorozatának 2016. október 2-i koncertjén ráadásul Johann Sebastian Bach eredetileg nem is egy, hanem rögtön két-, három- és négy csembalóra írt versenyművei szerepeltek.

Hányaknak adatik meg ma, hogy találkozzanak akár egyetlen uralkodóval vagy államfővel? Talán még maguk az uralkodók sem tartják annyi "kollégájukkal" a kapcsolatot, mint amennyi méltósággal Liszt Ferenc találkozott életében. 16 tárlónyi uralkodó! Megnyitották a Liszt Ferenc Emlékmúzeum új időszaki kiállítását.

Az mindenkinek azonnal feltűnt, hogy Karasszon Eszter igencsak különleges műsort választott a március 5-i zeneakadémiai kamaraestjére, de hogy ez a program ennyire egyben van, hogy a darabok ennyire kiegészítik egymást, azt talán csak kevesen sejtették. A csellóművésznő által képviselt magas színvonalon viszont senki sem lepődött meg, hiszen - ahogy a koncertsorozat neve is tartja - a tehetség kötelez.

Habár széles körben kedvelt operáját, a Sába királynőjét emlegetve szinte nincs is olyan, kinek ne jutna eszébe egyből Goldmark Károly neve, a 19. században élt komponista valós repertoárja sajnos alig ismert manapság. A magyar és osztrák gyökerekkel egyaránt rendelkező szerző életművének egy évszázad elteltével csupán főbb darabjai maradtak benn a zenei köztudatban, sok kompozíciójáról pedig egyáltalán nem készült még felvétel sem. A komponistára a tavalyi emlékév hívta fel hosszú idő után először a figyelmet, felidézve néhány, már-már megporosodott művet.

Még nem jártam olyan múzeumi tárlaton, ahol Szinyei Merse Pál összes portréja vagy Rembrandt tájképei címen minden festményt kifüggesztettek volna. Az életművek köré rendeződő kiállításokon más kortárs festők képeit is láthatjuk, a tematikus tárlatok pedig több iskolát, korszakot is felölelhetnek. A klasszikus zenei életben viszont egyre több összkiadás-jellegű koncertet szerveznek: egy szerző adott műfajú vagy meghatározott előadói apparátusra írt valamennyi kompozícióját előadják egy este. A Zeneakadémia is meghirdetett egy hangversenysorozatot Összkiadás élőben címen.