playliszt

A zenetörténeti anekdotakincs szerint Beethoven a tizenöt éves Rudolf főhercegnek (1788-1831) komponálta a Hármasverseny billentyűs szólamát. Az ismeretterjesztéssel foglalkozó zeneirodalmárok persze humorosan hozzáfűzik, hogy ezzel magyarázhatjuk: a zongoraszólam nem túl nehéz, de legalább látványos. A pénteki koncerten azonban nemcsak a billentyűk előtt ült zsenge ifjú (Balogh Ádám), de partnerei (Pusker Júlia - hegedű, Devich Gergely - gordonka) sem régen hagyták maguk mögött a kamaszkort. A Beethoven titkára és életrajzírója által ránk hagyományozott keletkezéstörténet azonban nem bizonyult hitelesnek. Anton Schindler (1795-1864) Kovács Sándor zenetörténész szavait idézve ugyanis nagy svindler volt: úgy hazudott mesteréről, mint a vízfolyás. Nem maradt ránk forrás, amely igazolná, hogy a főherceg valaha is eljátszotta a versenyművet, és a koncert ajánlása sem neki, hanem Lobkowitz hercegnek szól.

Van valaki, akinek feltétel nélkül elhiszem, hogy César Franck zenéjében nincs semmi ódon, 19. századi. Sőt, neki még azt is elhinném, hogy Franck kortárs zene.

Augusztus 17-én otthon hagytam a kritikust. Csak a műkedvelő énemmel mentem a Kaposfestre. Aztán a délelőtti koncertről Sosztakovics 15. szimfóniájának kamaraátiratától telve indultam vissza a szobámba. Micsoda élmény, jó volna leírni! De mondom, a kritikus szabadnapos. Este azonban Olli Mustonen zongorázott. Torkon ragadtam hát a kritikust: - Ezt nem tarthatod magadban! Ha nem, hát nem.

Vasárnap este. Baráth Emőke - nagyon várom; Chopin-zongoraverseny - kedvencem; Schumann: Meseképek - kíváncsi vagyok; Beethoven-trió - ide vele! Lement. Az élménymérleg vegyes.

Tavaly a Kaposfest nyitókoncertjén a közönség majdnem szétszedte a Szivárvány Kultúrpalotát. Magasan volt tehát a léc, már csak azért is, mert a két művészeti vezetőnek ezúttal egy teljes év állt rendelkezésére, hogy összeállítsák a fesztivál programját.