playliszt

Augusztus 17-én otthon hagytam a kritikust. Csak a műkedvelő énemmel mentem a Kaposfestre. Aztán a délelőtti koncertről Sosztakovics 15. szimfóniájának kamaraátiratától telve indultam vissza a szobámba. Micsoda élmény, jó volna leírni! De mondom, a kritikus szabadnapos. Este azonban Olli Mustonen zongorázott. Torkon ragadtam hát a kritikust: - Ezt nem tarthatod magadban! Ha nem, hát nem.

A Kaposfest egyre csak növekszik. Akár egyetlen koncerten belül is. Érdekesen alakult például a színpadra lépő művészek száma a kedd délelőtti hangverseny egymást követő produkcióiban.

Júniusban a Tündérkirálynő címszereplőjeként láthattuk az Operaházban, júliusban Takács-Nagy Gábor vezényletével énekelte Mozart c-moll miséjének szoprán szólóját a svájci Verbier Fesztiválon, a Hungaroton stúdiójában pedig nemrég Debussy dalait vette lemezre. A Kaposfesten - ahol Debussy, Ravel, Monteverdi és Marini műveit szólaltatja meg - egy kávé mellett a választott műsorról, a fesztiválon elhangzó dalokhoz fűződő személyes kapcsolatáról beszélgettünk.

Vasárnap este. Baráth Emőke - nagyon várom; Chopin-zongoraverseny - kedvencem; Schumann: Meseképek - kíváncsi vagyok; Beethoven-trió - ide vele! Lement. Az élménymérleg vegyes.

Anyák napján a Concerto Budapest nem az édesanyákra helyezte a hangsúlyt, hanem az Atyára. Május elsején nem kisebb munkát ünnepeltek, mint az Úrét, vagyis a teremtést. Májusfa nem volt a Zeneakadémián, Haydn-oratórium annál inkább.