playliszt

Augusztus 17-én otthon hagytam a kritikust. Csak a műkedvelő énemmel mentem a Kaposfestre. Aztán a délelőtti koncertről Sosztakovics 15. szimfóniájának kamaraátiratától telve indultam vissza a szobámba. Micsoda élmény, jó volna leírni! De mondom, a kritikus szabadnapos. Este azonban Olli Mustonen zongorázott. Torkon ragadtam hát a kritikust: - Ezt nem tarthatod magadban! Ha nem, hát nem.

A Kaposfest egyre csak növekszik. Akár egyetlen koncerten belül is. Érdekesen alakult például a színpadra lépő művészek száma a kedd délelőtti hangverseny egymást követő produkcióiban.

Field, Chopin, Britten, Suk, Stamitz, majd újra Britten. Nem a legszokványosabb koncertprogram. A Kaposfest utolsóelőtti napján az esti koncertek állandó szereplőjévé vált Erkel Ferenc Kamarazenekar mellett az Apollon Musagete kvartettet, Finghin Collinst, Dudu Carmelt, Farkas Gábort és Andreas Ottensamert hallhatta a közönség.

Maximálisan meg tudom érteni azokat a zenészeket, akik mindennél többre tartják a kamarazenélést. A Kaposfest vasárnap délelőtti koncertjén azt hiszem, ez a nagy igazság mindenki számára világossá vált.

Az idei Kaposfest első délelőtti hangversenyére is elkelt minden jegy, a komoly érdeklődés nem merült ki a fesztivál nyitókoncertjével. Ahogy a művészeti vezetők ígérték, a program két kuriózumból állt: Brahms Esz-dúr kürttriójából és Suk Esz-dúr szerenádjából.