playliszt

Augusztus 17-én otthon hagytam a kritikust. Csak a műkedvelő énemmel mentem a Kaposfestre. Aztán a délelőtti koncertről Sosztakovics 15. szimfóniájának kamaraátiratától telve indultam vissza a szobámba. Micsoda élmény, jó volna leírni! De mondom, a kritikus szabadnapos. Este azonban Olli Mustonen zongorázott. Torkon ragadtam hát a kritikust: - Ezt nem tarthatod magadban! Ha nem, hát nem.

Miért rejt komoly veszélyeket a zongorakíséret elnevezés, és miért nem csak ego-kérdés, milyen szerepet kap egy kamaraműben a zongora? Mitől válik ideális formációvá a zongoratrió, és hogyan valósulhat meg benne a teljes demokrácia? Fejérvári Zoltánnal a zongora kamarazenében betöltött szerepéről és a Kaposfesten kapcsán Brahms H-dúr triójának különleges, korai változatáról is beszélgettünk.

Júniusban a Tündérkirálynő címszereplőjeként láthattuk az Operaházban, júliusban Takács-Nagy Gábor vezényletével énekelte Mozart c-moll miséjének szoprán szólóját a svájci Verbier Fesztiválon, a Hungaroton stúdiójában pedig nemrég Debussy dalait vette lemezre. A Kaposfesten - ahol Debussy, Ravel, Monteverdi és Marini műveit szólaltatja meg - egy kávé mellett a választott műsorról, a fesztiválon elhangzó dalokhoz fűződő személyes kapcsolatáról beszélgettünk.

Vasárnap este. Baráth Emőke - nagyon várom; Chopin-zongoraverseny - kedvencem; Schumann: Meseképek - kíváncsi vagyok; Beethoven-trió - ide vele! Lement. Az élménymérleg vegyes.

Tavaly a Kaposfest nyitókoncertjén a közönség majdnem szétszedte a Szivárvány Kultúrpalotát. Magasan volt tehát a léc, már csak azért is, mert a két művészeti vezetőnek ezúttal egy teljes év állt rendelkezésére, hogy összeállítsák a fesztivál programját.