playliszt

Idén is megrendezik a tavaly bemutatkozó és nagy sikernek örvendő veszprémi Auer Hegedűfesztivált. A koncertsorozat ma kezdődik, augusztus 7-ig tart, és a vonószene legtöbb típusát felsorakoztatja.

Vannak koncertek, melyeken a darabválasztás és a megszólaltatás nívója egymást szerencsésen kiegészítve a gondtalanság illúziójába ringatják a hallgatót. Ezt élhettük át július 23-án is Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok jóvoltából. Csak a Lenkék hiányoztak…

A Liszt Ferenc téri főépület újranyitása óta gyakran hallhatunk művészeket, tanárokat, diákokat beszélni arról, mennyire megváltozott a Zeneakadémia atmoszférája. Legtöbben a pezsgő életet, a termekből kiszűrődő zenét, a mindenki számára nyitott órákat, a szabadon látogatható próbákat, vagy a társasági élet valaha egyik legfontosabb színterének számító márványpultok szabadságát hiányolják. "Kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi." - gondolhatnánk. A Fesztiválakadémia azonban bebizonyította, hogy igenis, van élet a Liszt Ferenc téri zenepalota falai között.

Varietas delectat, azaz a változatosság gyönyörködtet - a Fesztiválakadémia nyitókoncertjének ajánlójaként is olvasható mondat akár mottója is lehetne a rendezvény első estéjének. Hogy rögtön előre szaladjak, a Fesztiválakadémia művészeinek igaza volt: Veress Sándor, Schumann, Kreisler, Purcell és Sosztakovics művei tökéletesen megférnek egymás mellett. És nemcsak megférnek, de közelségük olyan izgalmas színeket és frissességet kölcsönöz egymásnak, amely csak a legkülönlegesebb koncertprogramok sajátja.

Minden művész ismeri az érzést, amikor a koncert részletei a legutolsó pillanatban dőlnek el: a szólista megbetegszik, a programot átvariálják, s esetleg maga a koncepció is gyökeresen megváltozik - mindez csupán napokkal az előadást megelőzően. A próbák nem tűnnek elegendőnek, a vendégelőadó és a zenekar épphogy csak összeszokott, s mindebből a zűrzavarból egy színvonalas előadást kéne kerekíteni. Nos, ez a Nemzeti Filharmonikusoknak sikerült.