playliszt

Vannak koncertek, melyeken a darabválasztás és a megszólaltatás nívója egymást szerencsésen kiegészítve a gondtalanság illúziójába ringatják a hallgatót. Ezt élhettük át július 23-án is Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok jóvoltából. Csak a Lenkék hiányoztak…

Minden művész ismeri az érzést, amikor a koncert részletei a legutolsó pillanatban dőlnek el: a szólista megbetegszik, a programot átvariálják, s esetleg maga a koncepció is gyökeresen megváltozik - mindez csupán napokkal az előadást megelőzően. A próbák nem tűnnek elegendőnek, a vendégelőadó és a zenekar épphogy csak összeszokott, s mindebből a zűrzavarból egy színvonalas előadást kéne kerekíteni. Nos, ez a Nemzeti Filharmonikusoknak sikerült.

A hangversenytermek népszerű, de manapság már ritkábban játszott kedvenceit tűzte műsorára a Nemzeti Filharmonikusok a csütörtök esti Müpás koncertjén, nem is akárkivel fűszerezve azt: az est szólistájaként ugyanis a legendás gordonkaművész, Perényi Miklós lépett színpadra. Így nem is meglepő, hogy nagy érdeklődés fogadta a műveket mind az idősebb, mind a fiatalabb generációk körében. El is fogyott minden jegy.

A beszámoló első része itt olvasható.

A Nemzeti Filharmonikusok 19 órától játszották Schumann 2. szimfóniáját Kocsis Zoltán vezetésével.

Választhatunk-e magunknak invenciózusabb programot karácsony előtt, mint hogy kipipáljuk a rendes évi Diótörőt? Ha csupán a tényeket nézzük: minden bizonnyal. Ha azonban az előadói teljesítményeket is mérlegre tesszük, az eredmény már jóval biztatóbb. A Nemzeti Filharmonikusok december 23-i Csajkovszkij-előadásán jártunk.