playliszt

Július utolsóelőtti hosszú hétvégéjén a Zeneakadémia megtelik zenével és élettel. A Kokas Katalin és Kelemen Barnabás művészeti vezetésével megvalósuló Fesztiválakadémia Budapest idei, első rendezvényének különféle zenei programjai költöznek a Liszt Ferenc téri épületbe – „minden mennyiségben”. A Fesztiválakadémia programjairól és célkitűzéseiről, magyar kamarazenei tradícióról, nagy elődökről és „gurukról” Kelemen Barnabással beszélgettünk.

Belinszky Anna: Már a névválasztásban is érvényesül a Fesztiválakadémia talán legfontosabb üzenete: a koncertek és a pedagógiai munka egységének megteremtése. Miért tartjátok fontosnak, hogy ez a két terület ilyen szervesen kapcsolódjon egymáshoz?

Kelemen Barnabás: A Zeneakadémia mint Zenepalota egyszerre jelképezi a zenével való szórakoztatást, a koncerteket, illetve az oktatást. A helyszín is hozzájárul ahhoz, hogy azt, amit életünk folyamán a zenélésben fontosnak tartunk, továbbadjuk. Mindezt nemcsak a koncerteken tesszük, de szeretnénk felkarolni a fiatalságot, és a legjobb irányba terelni őket. Feleségemmel, Katival a hegedű- és kamaraórák mellett évente legalább egy projektben együtt játszunk a növendékeinkkel, és érezzük, hogy ez minden szempontból rengeteget dob az ő fejlődésükön. Új terek nyílnak számukra, ha együtt játszunk, ha belülről érzik játék közben azt, amiről az órákon beszélünk. Ezekért a tapasztalatokért adjuk meg a Fesztiválakadémiára érkező hallgatóknak is a lehetőséget arra, hogy a fesztiválon szereplő világhírű művészekkel próbálhassanak és koncertezhessenek.

BA: Milyen korosztályt, kiket vártok a mesterkurzusokra?

KB: Idén körülbelül 30-40 egyetemista hallgatót várunk, illetve néhány tucat zeneiskolás vagy középiskolás korú diákot, akik tanulhatnak és együtt játszhatnak velünk. A Virtuózok műsor középdöntőseinek és döntőseinek is felajánlottuk a mesterkurzuson való szereplést, amellyel minden gyerek az összes programra bejöhet: hallgathatja a próbákat, a kurzusokat, az előadásokat és a koncerteket.

BA: A Fesztiválakadémián is kiemelt szerep jut a kamarazenének, amelynek generációról generációra öröklődő hagyománya van a Zeneakadémián. Miben ragadható meg a lényege ennek a tradíciónak, amelynek – művészként és tanárként – ti is részesei vagytok?

KB: Akár a mi korosztályunkra, akár Kocsis Zoltánék generációjára vagy a Solti György, Fricsay Ferenc, Doráti Antal, Ormándy Jenő képviselte nagy karmester nemzedékre gondolunk, mindegyik generációnak volt egy „guruja”, egy nagy tanára, aki kamarazenét tanított. Egészen másfajta rálátást biztosít egy érzékeny és érdeklődő zenész számára, ha a kamarazenén keresztül láthatja át a szóló vagy zenekari remekműveket. Kocsis Zoltántól és Rados Ferenctől rengeteget tanultunk a kamarazene órákon: előjátszottunk nekik és együtt játszottunk velük. Az ő nemzedéküket tanította Simon Albert vagy Kurtág György, Vásáry Tamás és Fischer Annie generációjának pedig Weiner Leó volt a mestere, épp úgy, mint az előbb említett karmestereknek. Mindig is volt tehát egy olyan kamaratanár a Zeneakadémián, a magyar zenei életben, aki egészen új oldalairól volt képes megmutatni a zenét – a nagybetűs Zenét. Csodálatosan nagy zenei családunk van Magyarországon, s ez a vonal Thomán Istvánon és Bartók Bélán keresztül egészen Liszt Ferencig vezethető vissza. A titok, hogy ezek a mesterek nagyon magas szintű hangszeres igényt támasztottak minden növendék felé, és emellett olyan rendkívül zenei megközelítést adtak át, ami együtt bizony mind a mai napig ritkaság. Ezt igyekszünk a magunk módján mi is továbbadni, és arra törekszünk, hogy a mai világban egyetemes rálátásunk legyen többféle irányzatra – ebben is segíthet a Fesztiválakadémia.

BA: A ti kamarazenei családotoknak számos olyan külföldi művész is tagja, akivel évek óta játszotok együtt. Csak hogy néhány nevet említsünk, Vilde Frang, Nicolas Altstaedt és José Gallardo is vendégei lesznek az idei Fesztiválakadémiának. Mi az, ami a zenében ilyen szorosan összeköt titeket?

KB: Közülük is többen tanultak például Rados Ferenctől. Tulajdonképpen kétféle zenész létezik a világ hangversenypódiumain: aki tanult Radostól, és értékeli, szereti az ő tudását és művészetét, és aki nem. A közös gondolkozás és a közös gyökerek miatt is játszunk sokat együtt ezekkel a művészekkel, ezért jönnek szívesen hozzánk, és hívnak ők is minket más fesztiválokra. Néhány hete a Wigmore Hallban például a három nagy Bartók-szonátát játszottam José Gallardóval. Állandóan szereplünk, egy héttel előtte a vonósnégyesünk játszott vele egy zongoraötöst Olaszországban, egy nagy kvartett-fesztiválon. Állandó az együttműködés.

BA: Rengeteget utaztok, és megannyi fesztiválon megfordultatok már. Miben látjátok az egyediségét a Fesztiválakadémiának?

KB: Több olyan fesztiválakadémia is van a világon, ahol tanítanak is a fellépő művészek, és olyan fesztiválról is tudok, amely kifejezetten kurzusként működik, és arról szól, hogy a résztvevők híres művészekkel próbálhassanak és léphessenek fel együtt. A Fesztiválakadémia kuriózuma tulajdonképpen az, hogy ez a több profil együtt van jelen: mint egy kamarazenei fesztiválon, koncerteket hallhatunk a művészektől, egy intenzív kurzus keretein belül a növendékek a fellépő művésztanároktól tanulhatnak, és van egy közös nevező, a növendékek és a művészek együttes közreműködésével megvalósuló koncertek. Emellett pedig olyan interaktív előadásokon is részt vehet a közönség, amelyen a fesztivál művészei egy általuk kiválasztott műből szemléltetnek példákat: Kocsis Zoltán a Bartók-vonósnégyesekből, Lendvay József Paganini 24 Caprice-ából, én Bartók Szólószonátájából mutatok részleteket.

BA: Mindemellett zenepedagógiai továbbképzést is szerveztek szakmabeliek számára. Mire helyezitek a hangsúlyt a pedagógusoknak szóló programokkal kapcsolatban?

KB: A Fesztiválakadémiára érkező zeneiskolai tanárok nemcsak egy 30 órás, akkreditált továbbképzésen vehetnek részt, de a koncerteknek és a próbáknak köszönhetően az előadásoknál egy sokkal nagyobb csomagot vihetnek haza. A módszertani előadásokkal kapcsolatban meg kell említenem Ácsné Szily Éva és Dénes László nevét, akik igen aktívak a zeneiskolák életében, és ezúttal is kifejezetten az alapfokú oktatás kérdéseit helyezik majd a középpontba. A diákok terén a feleségem is erre és a középiskolás korosztályra fog koncentrálni. Célunk, hogy a négy nap alatt olyan új kapcsolatok szülessenek, melyeknek köszönhetően új párbeszéd indulhat meg, és új kötelékek alakulhatnak ki az emberek között. Ez a nagy találkozások fesztiválja lesz.

BA: Az idei négy nap egyfajta beharangozó, a jövő évre többhetes fesztivállal készültök. Számíthatunk-e a Zeneakadémiára mint helyszínre a jövőben is?

KB: Nehéz ennél csodálatosabb zenepalotát elképzelni, mi mégis annyira könnyedén meg tudjuk szokni ezt az épületet. Ha egy hallgató ma belép a Zenakadémiára, már a belépés pillanatában leesik az álla, nem is beszélve arról, amikor a Nagyterembe ér. Elképesztően ritka, hogy egy tanintézménynek ilyen hangversenyterme legyen. Egy kezemen meg tudom számolni, hány, a Zeneakadémiához fogható tanintézmény van a világon. Szeretnénk, ha a Fesztiválakadémia közönsége megtapasztalhatná a Liszt téren azt, milyen nemcsak egyetlen koncerttel, hanem reggeltől estig tartó különféle izgalmas zenei programokkal feltöltődni.