playliszt

107 éve hunyt el Joachim József. Ha Paganini az ördög hegedűse volt, akkor Joachim az angyaloké…

1831. június 28-án született Köpcsényben, ahonnan a család útja előbb Pest-Budára, majd Bécsbe és Lipcsébe költözött, mivel a tehetséges gyermek taníttatása egyre csak újabb és jobb hegedűtanárokat igényelt. Lipcsében Felix Mendelssohn vette a szárnyai alá, akinek úgy tűnik, nem csak Johann Sebastian Bach újjáélesztését köszönhetjük. Joachim József Mendelssohnnal együtt jutott el először Londonba – élete során sokszor visszatért még ide, egyedül is. London jelentős hely lett mind Joachim, mind Beethoven (posztumusz) életében, ugyanis itt játszotta el 1844-ben, tizenkét évesen Mendelssohn vezényletével Beethoven akkor még felfedezésre váró D-dúr hegedűversenyét. A Londoni Filharmóniai Társaságnak volt egy szabálya, miszerint a csodagyerekek nemkívánatos személynek minősültek a koncertpódiumukon. Felix Mendelssohnnak minden befolyását latba kellett vetnie, hogy a kis Joachim József kedvéért eltekintsenek ettől a ki-tudja-ki-által-és-miért hozott szabálytól. Az ifjú hegedűművész pályája során még sokszor szólaltatta meg Beethoven koncertjét, többek között Robert Schumann vezényletével, így neki is köszönhető, hogy ez a mű a standard koncertrepertoár része lett.

Felix Mendelssohn halála után Joachim Weimarba költözött, az itt töltött időszak meghozta neki Liszt Ferenc, Richard Wagner ismeretségét, valamint a Schumann-házaspár és Johannes Brahms barátságát. Ez a barátság egy összeesküvésnek indult: Brahms és Joachim szövetséget kötöttek a liszti és a wagneri zene ellen.

Joachim József 1869-ben elvállalta az akkor alakuló Berlini Zeneakadémia igazgatói állását – ezt a tisztet egészen 1907-ben bekövetkezett haláláig betöltötte. Ugyanezen évben, azaz 1869-ben alapította első együttesét.

A legszebb pályán is akadnak zökkenők. 1884-ben kiderült, hogy Joachim József feleségének, Amalie Weissnek kényes ügyei voltak Fritz Simrockkal, Johannes Brahms kiadójával. Bár az ügyből válás lett, Brahms Amalie mellett foglalt állást, ezért évtizedeket kiállt barátságuk egén sötét felhők gyűltek össze. Brahms úgy döntött, hogy ír egy darabot, amivel vissza tudja állítani megszakadt barátságukat. Bár már vázlatosan elkezdett dolgozni a IV. szimfónián, Joachim miatt inkább egy versenymű mellett döntött.

Az a-moll kettősversennyel (Op. 102) 1887 nyárvégére készült el. Augusztusban Brahms Robert Hausmann gordonkaművész (neki szánta a gordonkaszólamot) társaságában odautazott, és zongora–cselló változatban eljátszották. Clarának elsőre nem tetszett, mert Brahms annyira izgatott volt, hogy a játéka élvezhetetlen volt, Clara csak káoszt hallott. Másnap megérkezett Joachim József is, aki szívesen fogadta a békülési szándékot és a kettősverseny ötletét. Vele is eljátszották Clarának a darabot, aki ekkor már kedvezőbben fogadta, a két zenész barátsága pedig helyreállt. A mű bemutatója 1887. október 18-án volt, Kölnben.

Joachim József páratlanul széles repertoárja Johann Sebastian Bach műveitől az akkori kortárs zenéig terjedt. Felix Mendelssohn is vele konzultált e-moll hegedűversenyének komponálásakor, s Antonín Dvořák neki írta a hegedűversenyét - ennek ellenére Joachim sosem adta elő. Saját zeneszerzői munkássága inkább a kadenciákban merül ki. Bár írt saját műveket is, koncertet, hegedűdarabokat, nyitányokat, ezek a művek egyáltalán nem arattak sikert, ma csak a ritkaságokra specializálódott kiadók foglalkoznak vele. 

Playliszt