A rókácska nem csak ravasz, de szerény is
2014 08 12. 09:30 - playliszt
Ma 86 éve hunyt el Leoš Janáček
Érdekes olvasgatni Leoš Janáčekről. Több lexikon is a zenetörténet egyik legjelentősebb alakjának tartja, mégis a hangversenyszervezők ritkán tűzik műsorra műveit. Pedig egyéni, a morva népzenére alapozott stílusa, bár modern, mégis hallgatóbarát. Kifejezetten kellemes hallgatni.
Leoš Janáček Kelet-Morvaország vlachok lakta részén született, közel a sziléziai határhoz. Első zeneóráit édesapjától kapta, majd később brnói Ágoston-rend iskolájában tanult.Az iskolapadban, és az ott töltött idő alatt kötelező színházi és egyéb gyakorlatokon Janáček alaposan megismerkedhetett az európai zenekultúrával a gregoriántól egészen a romantikus operákig. Első fennmaradt kompozíciói ebből az időszakból származnak. Nemsokára beiratkozott a konzervatóriumba, ahol egyet fizet, hármat kap alapon egy év alatt végezte el három év tananyagát. Ezek után visszatért a papi iskolába, és korábbi tanára kérésére átvette az összes zenei tárgy irányítását. Nem maradt sokáig, 1874-ben Prágába költözött és beiratkozott az ottani orgonaiskolába. Ez a döntés nem volt egyértelmű sikertörténet, lázadni kezdett, szembefordult tanáraival és egy időre ki is zárták az intézményből. 1876-ban visszatért a morva fővárosba, ideiglenes zenetanári állást kapott a tanítóképzőben és elnyerte a Brnói Filharmóniai Társaság igazgató-karnagyi tisztét. Igen nagy hangsúlyt fektetett a cseh nemzeti zene – Smetana és Dvořák – népszerűsítésére, valamint a zeneirodalom nagyjait is elhozta a koncerttermekbe.
Leoš Janáček nem volt könnyű eset, valljuk be. Eltölthetett kis időt a lipcsei, majd a bécsi konzervatóriumban is, de eme nagy múltú intézményekben is elégedetlen volt az oktatási módszerekkel is. Mit volt mit tenni, kidolgozta saját tanítási metódusát, és ezen felbuzdulva elvállalta a brnói orgonaiskola igazgatását. Ez az állás meghozta neki Antonín Dvořák barátságát, amely egészen az utóbbi haláláig tartott.
Mikor már biztonságban érezte magát és alkotói ereje teljében volt, tudományos alapossággal kezdte meg a morva folklór feldolgozását. Népdalokat dolgozott fel, folklórbemutatót rendezett. Később minden kötöttségét letette, hogy energiáját a zeneszerzésnek szentelhesse.
Húsz, intenzív alkotásban eltöltött év után visszakapcsolódott a zenei élet szervezésébe. Hatalmas erőfeszítéseket tett, hogy a zeneoktatás és a morva folklór elegendő figyelmet kapjon. Karrierje nem tette elbizakodottá. Megmaradt rajongott szülőföldjén, szerény emberként élt. Az európai modern zenei élet csak élete utolsó évtizedében figyelt fel – ekkor már közös koncerten szerepelhetett Bartókkal és Schönberggel.
1854. július 3-tól 1928. augusztus 12-ig élt.
Playliszt