playliszt

Clara Schumann élete fordulatokkal és muzsikával teli. A sors csodálatos zenei tehetséggel áldotta meg. Felnövekedvén zongoravirtuóz lett, nevét együtt emlegették Liszt Ferenccel. Hozzáment egy akkor még ismeretlen szerzőhöz, neki szentelte életét. S bár férje halála után még sokáig élt és alkotott, a mai ember számára mégis hitvese neve cseng ismerősebben, pedig túl azon, hogy férjének alkotótársa, múzsája és első számú kritikusa, tehetséges zongorista, zeneszerző és tanár is volt.

1819. szeptember 13-án született Lipcsében. Apja neves tanár és zongoraszalon-tulajdonos, édesanyja remek zongorista és énekesnő, a családja másodíziglen zenészekkel teli. Segített férjének a boltban, a tanításban. Vezette a háztartást, nevelte öt gyermekét és rendszeresen koncertezett. E túlzsúfolt élet emellett arra már sajnos nem jutott energiája, hogy szeretetet is adjon gyerekeinek.

Mikor Clara 4 éves volt, édesanyja elhagyta férjét. Egyik öccsét és őt vitte magával. Egy évig élt így a kislány, majd apja - az akkoriban érvényben levő jog szerint - visszakövetelte a lányát. A házaspár nemsokára hivatalosan is elvált, anyja szinte azonnal újra férjhez ment, és ettől fogva Clara alig látta édesanyját, kapcsolatuk levelezésben és alkalmanként találkozásokban merült ki. A kislány majdnem 5 éves koráig nem szólalt meg. Szülei arra gyanakodtak, hogy esetleg süket. Édesapja, hogy meggyőzze elsősorban saját magát, hogy lánya egészséges, zongorára kezdte oktatni. Nagy meglepetésére és boldogságára leánya rendkívül tehetségesnek bizonyult. Rohamosan fejlődött, 11 évesen már párizsi hangversenykörútra indult.

Clarának tanulóévei alatt sem lehetett normális gyermekkora. Édesapja nagyon keménykezű tanárnak bizonyult, modora nyers volt, gyakran voltak dühkitörései. Tanítványai kellemetlen természete ellenére is szerették, mert elismerték módszere hatékonyságát. A hosszú, lélektelen gyakorlással töltött órák helyett ő a rövidebb, intenzívebb felkészülést részesítette előnyben, és nem tűrte a magamutogató manírokat a színpadon. Clara előadóművészi stílusára nagyon nagy hatással voltak apja intelmei. Friedrich Wieck arra bátorította lányát, hogy elsősorban a kortárs muzsikával, azaz az 1820-as, 30-as évek zenéjével foglalkozzon. Ide tartoztak Weber szonátái és Chopin késői művei. Ezzel a repertoárral Clara meghódította Lipcsét, Drezdát, Párizst és Bécset. Bécsben a császár a kitüntető „Királyi és Császári Kamaravirtuóz” címet adományozta neki, édesapja nagy büszkeségére.

Európa zenei világa fejet hajtott a virtuóz csodagyerek előtt. Az utókor nemcsak azért lehet hálás Clara édesapjának, hogy elindította pályáján a kislányt, hanem azért is, mert ő nevelte lányát a naplóírásra, amelynek köszönhetően szinte napra pontosan tudjuk követni életét, s később természetesen férjéét, s még később a családi jóbarát Johannes Brahmsét is.

Clara édesapjának volt egy növendéke, aki náluk lakott és étkezett. Robert Schumann-nak hívták és a tinédzserkorban levő Clara hamar beleszeretett a nálánál kilenc esztendővel idősebb diákba. Romantikus szerelem bontakozott ki kettejük között. Clara apja hamar észrevette a fiatalok érzelmeit, éktelen haragra gerjedt és eltiltotta lányát a fiatalembertől. Meg kell hagyni, volt rá oka, mert Robert nem vetette meg az alkoholt, gyakran voltak depressziós időszakai és tudomása volt néhány futó szerelmi kalandról is. Amellett, hogy Clara szerette Schumannt, neki is voltak aggályai. Egy Robertnek címzett levelében írja: „Elgondolkoztam a jövőn, és bizton állíthatom: nem lehetek addig az Öné, amíg a körülmények gyökeresen meg nem változnak. Én többre vágyom. Robert, vessen számot magával. Tud nekem gondtalan életet biztosítani? Mert a szerelem gyönyörű dolog, csak éppen nem elég…”.

A fiatalok nem találkozhattak. Együttérző barátok továbbították egymáshoz írt rejtjeles leveleiket. Noha Clara apja elutasította Schumannt mint vőjelöltet, de mint zeneszerzőt nagyra becsülte. A törvény Friedrich Wieck oldalán volt, lánya 21 éves koráig nem mehetett férjhez apja beleegyezése nélkül. Az eltökélt szerelmesek kérvényezték felmentésüket a törvény alól. A bürokrácia malmai már akkor is lassan őröltek, az eljárás egy évig is eltartott, közben Clara édesanyjához költözött. A bíróság végül engedélyezte a házasságot, amely meg is köttetett 1840. szeptember 12-én, egy nappal Clara 21. születésnapja előtt, Schönfeldben.

Robert további komponálásra biztatta feleségét. Első házassági évfordulójukra titokban kiadatta felesége dalait. Bár csodálta felesége tehetségét, Schumann elsősorban nyugalomra, biztonságra, otthonra vágyott. Clara szerette volna biztosítani férjének a családi hátteret, de a hangversenypódiumot, a koncertezést nem akarta feladni. Nehezen tudták összeegyeztetni igényeiket. Clara utazni vágyott, Robert gyűlölte az utazást. Robertnek csöndre volt szüksége a munkához, de addig Clara nem tudott gyakorolni. Ezek a problémák végigkísérték egész életüket. Házasságuk egyébként érzelemgazdag, csodálatos szövetség volt. Együtt gondolkodtak, olvastak, megvitatták gondolataikat. Nyolc gyerekük született.

Férje rossz fizikai-, és kedélyállapota azt eredményezte, hogy Clarának egyedül kellett gondoskodnia családjáról. Mindemellett muzsikusként is folytatta pályafutását. 1849-ben a forradalom idején kimenekítette férjét és családját a veszélyből. Robertnek karmesteri állást ajánlottak Düsseldorfban. Odaköltöztek, de csalódniuk kellett. Robert nem vált be karmesterként, s nemsokára a zenészek és a kritikusok panaszkodni kezdtek. Robertet eltávolították állásából. Elkísérte feleségét hangversenykörútjaira Hollandiába és Hannoverbe, de nem találta helyét. Egy év múlva öngyilkosságot kísérelt meg, s utána elmegyógyintézetbe került, ahonnan soha többé nem jött ki, ott érte a halál, két évvel később.

Még Düsseldorfba költözésük után nem sokkal ismerkedett meg a Schumann házaspár Johannes Brahms-szal. Szoros barátság szövődött közöttük. Férje betegsége alatt és halála után Clara legnagyobb támasza lett Brahms. Miután megözvegyült, Clarának egyedül kellett eltartania gyermekeit. Tanított, koncertezett, és férje zenei hagyatékát gondozta. Hangversenyein is szinte kizárólag Schumann-műveket játszott, rengeteget tett, hogy a világ megismerhesse Robert zenéjét. 1878-ban a frankfurti Konzervatórium tanszékvezetője lett. Neve messzi földről odavonzotta a diákokat, főleg Angliából, ahol nagyon népszerű előadóművészként tartották számon. Ugyanebben az évben ünnepelte pódiumra lépésének 50. évfordulóját. A Lipcsei Gewandhausban adott hangversenyt a nevezetes évforduló alkalmából. A teremet zöld és aranyszínű koszorúkkal, girlandokkal díszítették, a közönség virágesőt zúdított rá.

Clara 1896-ban, 77 évesen szélütést kapott, és rövid szenvedés után elhunyt. Halálos ágyán megkérte unokáját, hogy játssza el Robert Schumann Fisz-dúr románcát. Férje alkotása volt az utolsó földi hang, amit hallott…

Playliszt